hank1ee írta:Nekem ne mondja azt senki, hogy a győztes mentalitás annak az okozata, hogy ki az edződ, vagy ki vezeti a szakmai képzést. Totál abszurdnak tartom az egészet, egy-két kivétellel itt a válogatott játékosok csak egy szakmának tekintik a futballt, amivel sok pénzt kereshetnek, nulla alázat és szenvedély. Szenvedély nélkül pedig nem lehet, nem feltétlen előnyös tulajdonság a fanatizmus, de itt annak kell lenned.
Hát de éppen ez az, szakmának tekintik, vagy még annak sem. Nem volt, aki beléjük verje a fanatizmust, megszerettesse a focit. Dárdai maga nyilatkozta, hogy az édesapjának hatalmas szerepe volt a fejlődésében, mert a győztes meccs után mikor odament hozzá büszkén, hogy gólt szerzett az apja azt kérdezte: Rendben, de mennyi labdát szereztél?
Tehát a közegnek igenis komoly szerepe van, ha egy totál dilettáns, szülők által lezsírozott taktikát alkalmazó edzőn múlik a sorsod, akkor egy idő után elmegy a kedved, vagy a szülők nem finanszírozzák tovább a dolgot. Itt mondhatnám Tajti bejegyzését, miszerint nincs nagy különbség az edzéseken a gyakorlatokat tekintve, de Barcelonában élvezik a tréninget és mindent kiadnak magukból...
De osztom a véleményed, abból a szempontból, hogy sportemberhez mérten alapból "meg kell halni a pályákon", viszont ennek az érmének is két oldala van. Ha pedig nem születik ilyennek, de megvan benne a tehetség, akkor a nevelő közegnek kellene kihoznia belőle...
Dárdai éppen ezért annyiból jó, hogy tudja milyen mentalitásban illik pályára lépni, és remélhetőleg át is ragad ez a többire. Viszont az x évnyi technikai lemaradást már aligha pótolhatja...
Hajrá!
