gergo9 írta:Kifejezetten irritált, hogy Pep milyen alamuszi csapatot küldött fel ellenük regnálása végén, hogy a játékosokban se volt annyi becsvágy, hogy egy csürhét odaalázzanak. Ibra, aki végre hozott volna valami szenvedély szerűt, kiutáltatta a csapatból (a szurkolókkal, ennek ékes példája ez a fórum is). Eltöketlenítette Pep ezt a csapatot rendesen.
Hát a szenvedély nálam igencsak mást jelent. Puyol játéka szenvedély a svéd vadparaszt karvaly játéka hogy alattomosan odataposok, odaütök másoknak ezenkívül pedig sétálgatok legtöbbször lesen nem az.
Azóta nyilatkozataival bizonyította is taplóságát illetve hogy nem véletlenül lett elzavarva.
Olyan szinten töketlen lett a csapat hogy 4évig maradt veretlen a Bernabeuban illetve rendes játékidőben egyetlen 1x kapott ki tőlük.
Valdés bohóckodása kellett ott is hogy valami végre leessen már nekik.
Ez valóban érdekes kijelentés, h Ibra hozott volna szenvedélyt, bár igaz. Csak egy baj van vele: maga iránti ez a szenvedélye

A többit gergo leírta. Ami a legszembetűnőbb volt az az, h ott sétálgatott, néha széttárta a karjait és kb ki is merült a teljesítménye, hosszú hónapokig. Pedig jól kezdett...
Pep utáltatta ki a csapatból a szurkolókkal?

Azt meg hogyan? Ölég csúnyán néznénk ki, ha a közönség döntené el, h ki játsszon, ki menjen, ... Másrészt asszem nem nagy titok, h Ibrát már nem kevesen rühellték akkor is, mielőtt érkezett (én is ódzkodtam tőle rettenetesen), más kérdés, h kapott e tiszta lapot vagy hendi hátrányból indult a svéd náluk. A lényeg, h a személyisége, a taplósága már eleve nem vetett rá jó fényt, bár sokan ettől eltekintettek és rajongták, rajongják. Náluk kétlem, h az itteni produkciója fordított volna a megítélésén (pláne nem Pep miatt), így ez sem játszik. Sztem egy egész elenyésző rész az, aki azért utálta meg, amit itt csinált (vagy inkább egy idő után már nem csinált...).
De hogy ON is legyek, reagálok a reál lealázására vonatkozó részre is. Valóban voltak olyan meccsek a sokból, amikor a formák alapján, de akár a meccs képét nézve is sanszos lett volna egy kiütés (pl az ominózus hazai kupavisszavágó, ahol pillanatokon belül visszahoztuk a meccsbe a fehéreket), de azért hozzátartozik az is az összképhez, h nem egy meccs volt a hagyományosan rosszabb periódusú január-februári időszakban, amikor ha nekiállunk arcolni, ráfázhatunk. Meg olyan is, amikor két hétig szinte csak velük játszottunk, ráadásul elég komoly meccseken (közte meg volt egy formalitásnak tekinthető bajnoki, amikor értelme nem lett volna széthajtani magunkat). És azért az sem mindegy, h az idény legfontosabb periódusában, amikor a trófeákért megy már a bugi, rámegyünk arra, h kitömjük őket, kockáztatva, h ez visszaüthet mondjuk a BL döntőn, vagy játszunk egy nekünk jó eredményt (ami általában győzelem volt) és több erőnk marad a végkifejletre. Ezért, bár mindig nagy öröm lenne egy nagy arányú győzelem, de ha a kisebb is elég, akkor minek a kockázat? Főleg tudva azt, h amikor már az alázáshoz hasonlít a dolog, rendszerint elgurulnak a gyógyszerek odaát és hiányozna egy Pepe-Ramos attrakció vmelyik kulcsjátékosunkkal szemben? Ugye h nem...
Végül még annyit a Pep-éra végi "töketlenséghez", h asszem elmondta a végén, h már nem volt neki sem ereje ehhez az egészhez és motiválni sem tudta a srácokat annyira, mint szükséges lett volna. Ezért is adta át a stafétát a "töketlen Pep"...