Ehhez tartozik Meszaros Abel uj elemzese:
El Clasico III. rész - a Real Madrid labdás játéka
“A Twelve vagy az Opta adataiból, de nyilván az eddig lejátszott Real meccsek nagy részéből is kiderül, hogy Xabi Alonso jóval kontrolláltabb (labdával lassabb, labda nélkül intenzívebb) és korszerűbb futballt valósít egyelőre meg elődjeinél.
A Barca ellen azonban nem véletlenül játszott teljesen más stílusban Xabi Alonso csapata és produkálta a szezon legkevesebb sikeres és rövid passzát (251 ill 99) és számos egyéb mutatóban a Real Sociedad és Atletico elleni nehéz meccsek szintjét hozták.
Ami ennél egy kicsit kevésbé evidensebb az, hogy ez mennyire tudatosan nézett ki és milyen jól működött: 9 súlypontáthelyezzéssel (szezoncsúcs) és 5 kiugratással (csak a Kairat és a Villarreal ellen jött össze több 7 ill. 6) és nem mellesleg 3.6 várható gólnál csak a Levante (3.9, az OM ellen 3.6) ellen tudtak nagyobb helyzetminőséget kidolgozni. Nyilván ennek a remek teljesítménynek az egyik alapja - az előző posztban részletesen bemutatott labda nélküli szervezettség (5 sikeres szerelés a támadóharmadban és összesen 24 az idény legjobb teljesítményei közé tartozik). Ami egyébként úgy valósult meg, hogy sikerült a Barcát 1.1 xG-n tartani - hiába engedte az idény legtöbb passzát (599) és a második legtöbb támadóharmadbeli átadást (35) a Real védelme, a tizenhatost és a kapuját brutális módon megvédte: 12 blokkolt passz idénycsúcs 12 cselező elleni szerelésnél csak egyszer teljesítettek jobban (Oviedo) és ellentétben a Real Sociedad elleni meccsel (ahol Huijsent a 32.-ben leküldték) nyoma sem volt hősies vagy kétségbeesett védekezésnek - ott 37 tisztázás, a Barca ellen pedig csak 16...
Nézzük meg néhány pontban, hogyan sikerült Alonsóéknak 32% labdabirtoklással leuralni a Clasicót, milyen labdás terveik voltak, kik és hogyan valósították meg ezeket három pontban.
1. Huijsen és Carreras ellen a Barca nem tudott sikeresen presszingelni
Most nem mennék bele hosszabban a Flick féle idei Barca labda elleni gondjaiba - bár van úgy 100 dia és másfél elkészített videóm a témában - inkább néhány képpel mutatom, hogy mit csinált Dean Huijsen ellene. Nyilván nem nagyon kell őt az elitfutballt egy kicsit is követőknek őt bemutatni - előrevédekezése, játékintelligenciája, kétoldali bevethetősége miatt Mats Hummelsre emlékeztet - és főleg a bátor belépései, megindulásai és elképesztő vonal-áttörő passzai miatt. Noha a Barca próbálta Militao és Valverde oldalára terelni a játékot, nem igazán sikerült úgy vezérelni a letámadást, hogy ne Huijsen legyen a játékba hozható ember. A holland születésű és korábbi UP válogatott, aki 5 éves kora óta Spanyolországban élt, és két korai megingást kivéve szinte hiba nélkül hozott jó döntéseket - megindulás, felpassz, keresztlabda, átlóspassz Carrerasnak - nyomás alatt. A Real Madridnál korábban 3 évet eltöltő balhátvédnak pedig pont ezek a nyomás alatti megindulások és a kombinatív mélységet kereső passzjáték az erőssége, amire Xabi Alonso épített.
2. A mélység prioritása
Lassan 7-8 hónapja nem igazán újdonság - ezt pl. májusban elég részletesen kifejtettem az Inter elleni BL elődöntős párharcot felvezető hírlevelemben - hogy az ellenfelek mennyire direkt módon játszanak a Barcelona ellen. A Statsperform adatai szerint a Barca elleni közvetlen támadások száma 1,24-ről 1,63-ra nőtt mérkőzésenként, míg az ellenük történő építkezések 0,45-ről 0,38-ra csökken mérkőzésenként. A liga stílusátalakulást jól mutató adalék, hogy egyetlen csapat sem éri el az 1-et, de a következő 5 legjobb csapat – Sevilla, Athletic Club, Alaves +Elche - mind a 2025/26-os szezonban található, magyarán az egész bajnokság jóval direktebben játszik, pl. a tavalyihoz képest.
Ebben a kontextusban jobban érthető, hogy Alonso miért ilyen meccstervet választott, ahol a ritkább labdabirtoklás elsődleges célja a Barca magas védővonala mögötti területek lehető leggyorsabb megjátszása volt. Itt fontos kiemelni Vinicius önzetlenségét ahogy nemcsak a labda ellen dolgozott tőle szokatlan intenzitással, de remekül húzta ki Koundét és nyitotta meg így az átlós passzt Mbappénak. Talán kicsit ez is segített a Real-nak, hogy az egész meccsen a Barca híres lestaktikájának csak ötször sikerült lesreállítani (4x Mbappé 1x Brahim) - miközben az egy évvel ezelőtti Clasicón csak Mbappé nyolcnál járt az első félidőben. Apropó Vini jr: talán mi sem mutatja jobban Alonso meccstervét, mint az, hogy ő 72 perc alatt 10 jó passzt és 6 sikeres cselt tett hozzá. Ebből külön kiemelkedik az első félidő utolsó tíz perce, ahol szinte egymaga őrjítette meg a Barca védelmét, sokszor 2-3 védővel szemben is (lásd pl. Bellingham gólja előtt).
3. A forgatások és a boxba indulások.
Említettem, hogy a Real idénycsúcsot állított be a súlypontáthelyezések (9) tekintetében, ami ugye már egy ideje - a tavalyi Atleticónál figyeltem meg leginkább - komoly fegyver a Barca kompakt és szűk (de idén relatíve passzívabb) védekezése ellen. Ezt idén számos ellenfél - a Rayo, a Real Sociedad, a PSG - szépen kihasználta, a Sevilla pedig legkésőbb mindenki számára közkinccsé tette. Alonsónál ezt a forgatást többnyire Vinicius irányába szándékozták - teljes joggal, lásd 2. pont- és a jobbról befelé forduló ballábas Camavinga remekelt ezekben, míg a Real mindig ügyelt arra, hogy ez a gyenge oldali háromszög kialakuljon.
A támadóharmadba lépve azonban gyakorlatilag mindenkinek lehetősége volt ezt gyakorolni - lásd a képeket. Sőt, igazából ennek a variációját láthattuk a vezetőgólnál is - csak a befelé forduló Bellingham nagyszerűen vette észre a még jövedelmezőbb opciót - a kilépő Mbappét.”
Az ABC.es szerint a Real Madridból nyilvános részvénytársaság válhat, vagyis már nem tagjai, hanem részben magánbefektetők tulajdonában lenne. Ez a változás segíthet fedezni a klub 1,163 milliárd eurós nettó adósságát a Santiago Bernabéu felújításból, ami csaknem háromszorosa az eredeti tervnek.
