2010.12.02. 19:26:40
Sziasztok!
Egy hónapja írtam már nektek hogy milyen szituba keveredtem a barátnőmmel... ugye mellettem 2 év együttélés után összejött egy palival. 3 héten keresztül néztem azt ahogy készülődik nap mint nap a sráchoz, egy kicsit kikészültem, alkoholba folytottam bánatom az első 1-2 hétben, majd amikor már végre úgy éreztem hogy nem érdekel hogy mit csinál, és közben persze az életem is folytatotódott akkor azt vettem észre rajta, hogy el van keseredve. Ugye a srác nem feltétlenül olyan mint gondolta. Én meg mint anno a barátja, természetesen vígasztaltam, majd eljutottunk odáig hogy lefeküdtünk egymással. Azóta az eltelt egy hétben természetesen járt ugyanúgy a sráchoz, úgy hogy nem aludt nála, és még nem is voltak együtt, de persze mi azóta többször is. 1 hetet töltöttünk mostanáig úgy, mint régen. Pár napja még nem zavart hogy megy hozzá, de a mai napon is azt tervezte, így már pár nap elteltével elkezdett zavarni a dolog, és nem bírtam magammal, rákérdeztem amiből kisebb vita lett. Most ott tartunk hogy elviharzott a sráchoz, én meg nem akarom újból átélni azt amit ezelőtt 1 hónappal. Eddig nem tudta eldönteni hogy mit akar, és egy kisebb vita hatására úgy döntött ő kell neki mivel ÚJ, és azt nem értem igazából hogy az eltelt 1 hétben szinte tényleg minden rendben volt, kölcsönös volt minden, és JÓ is volt, erre egy 5 perces vita mindent elrontott. Én nem mondom meg a srácnak mi történt, mivel nem az én dolgom, bár kibaszhatnék mindkettejükkel, de nem érdekem. Nem tudom mit csináljak, fogalmam sincs, hibába mondtam neki hogy hagyja őt és próbáljuk meg, azt mondta NEM, bezzeg 2 napja még elég sanszos volt hogy dobja a gyereket miattam(ezt tegnap monda)de nem lett belőle semmi. Elítélendő amit csinál persze, de igazából maga sem tudja mit akar, és jelen pillanatban hogy most elment, nem tudom hogy ez már tényleg a végleges döntése... Tudom hogy sokan kinevetitek a szitut, de higyjétek el, nem túl kellemes, meg persze lehet hülyének is nézni :) de nem hiszem hogy ilyenben lett volna részetek, de ha mégis valakinek...annak meghallgatnám a tanácsát, mert szépen lassan tényleg leépülök és nem tudom mi lesz velem.