Nagyon sajnálom,hogy vége van az olimpiának holnap

(bár a pozitív oldala,hogy újra visszatérek a társadalomba

mert ezt a 2hetet a tv előtt töltöttem szó szerint,anno meg kb. fél órát voltam itthon naponta

) Hiányozni fog a hangulata,hogy teli torokból üvöltsek egy vazarinál

vagy egy tusnál,esetleg egy gólnál ugráljak a tv előtt(bár a Barca meccseken ez ülni fog) hagy bennem egy fajta ürességet az olimpia hiánya jó darabig,ez tuti. Az a fura benne,nem tudom ti,hogy vagytok vele,de Pekingben még 17 voltam és el sem tudtam képzelni,hogy mi lesz velem a londoni olimpián,mit fogok csinálni ekkortájt mikor menni fog,milyen munkám lesz stb.stb.(akkor még voltak olyan álmaim is,hogy esetleg....én is ... nem is folytatom,akkoriban még elég komoly szinten játszottam,persze ez akkor is egy elrugaszkodott álom volt),ezzel azt akarom kifejezni,hogy az életem része a játékok,márcsak olyan szempontból is,hogy én ilyenkor mindig előre tekintek,mit fogok csinálni a következő olimpia ideje alatt,hova jutok el az életemben és mik a céljaim,hülyén és gyerekesen hangzik de tényleg így van,talán még meg is siratom a záróünnepséget (csaknem):D
Hihetetlen jó volt ez a 2hét telis-tele elképesztő magyar sikerekkel,és emlékezetes pillanatokkal,igazán büszkék lehettünk ebben a 2hétben arra,hogy magyarok vagyunk,és ez ilyenkor az országot is kicsit összehozza,aztán persze minden visszatér a régi mederbe,és szidja a magyar egymás kumma anyukáját,és ilyenkor visszagondolok arra,hogy tényleg milyen jó is volt az olimpia 2 hete..
