Demonhunter írta:Ezen a témán a végtelenségig lehetne vitatkozni, de én most nem szeretném megtenni
De tény hogy Árpádék is vissza tudták vezetni hogy ő Attila leszármazottja, akkoriban rengeteg felmenőig vissza tudtak számolni ez emberek, aki nem tudott felmutatni minimum 7 felmenőt az jöttmentnek számított. Ezért volt ő a fővezér, nem azért meg a legerősebb törzs vezetője volt. Aztán hirtelen az 1700-as években jött ez a finnugor hülyeség... Én inkább az akkor magyaroknak hiszek mint a habsburgoknak. Vagy nézdmeg a hun-szkita kultúrát és vesd össze a magyarral, szerintem egyértelmű
A nyelv pedig valószínűleg azért hasonló a finnugorral, mert egy ideig mellettük éltünk a mai Oroszország területén. Más nyelvekkel is van minimum ekkora hasonlóság, például amerikai indiánoknál a megrakják a tüzet cimű dal majdnem ugynúgy van, ugyanazzal a hangsúlyozással.
Valóban a végtelenségig lehet ezen vitatkozni, történész hallgatóként, hagyj tegyem le a voksom Demonhunter mellett, még akkor is, ha látszik és érezhető, hogy csak lelkes amatőr (nem bántásból, örülök, hogy legalább valakit érdekel). Nem tudom ő mit olvasott, sajnos sok olyan mű van, amely nem ok-okozati rendszerből indul ki, hanem felvázol magában még a kutatás előtt paradox módon egy eredményt és azt próbálja mindenáron bizonyítani. Pro és kontra. A finnugoristák anno (LG! lehet, hogy valamely pápa találta ki, bár ők nem történészek, de valóban sok köze volt hozzá a Habsburgoknak, nem akarták, nem volt érdekük, hogy olyan sokra tartsuk magunkat. Merjünk kicsik lenni ideológia. Ez azóta is tart, csak mások képviselik) ugyanúgy prekoncepcióból indultak ki és bizonyították az elméletüket úgy, hogy kvázi megerőszakolták a történelmet, a felhasznált forrásokat. Ma pedig vannak azok a nagyrészt lelkes amatőrök, akik a Szíriuszról jöttünk 12 ezer éve, és hasonló elméleteiket próbálják bizonyítani erőszakkal, nem pedig tényekből kiindulva. Fordítva kellene. Először kutatni, magyar érdekeltségű források, régészeti leleteket keresni és aztán levonni következtetéseket. Gyártani elméleteket. Vannak ilyen kutatók ma is, de nem kapnak elég támogatást. Ilyen például Bakay Kornél régészprofesszor. Érdemes olvasgatni írásait. Vagy Szendrei László történész. Aztán a picit régebbiek közül László Gyula. Aki már 20-30 évvel ezelőtt cáfolta a finnugor dogmát. A nyelvészet nagyon sérülékeny alapokon áll, önmagában pár száz rokon szó nem bizonyít semmit, még akkor sem, ha ezek a legelemibb szókészlet részei. A szkíta-hun-avar-magyar és a hasonló népcsoportok sosem voltak homogének. Sem genetikailag, sem nyelvükben. Ezért inkább anyagi kultúra alapján oszthatók csoportokba, mintsem nyelvészetileg. Ezek a törzsközösségek a befogadás ősi magyar alapeszméje szerint élték életüket, aki elfogadta a szokásjogot, a hagyományokat és a központi vezetést az tagja lehetett a birodalomnak származásától függetlenül. Az alapvető élettér sokszor változott a történelem során, a kutatások hiányossága miatt konkrét időrendet nem tudok felvázolni, de ugyebár mind a szkítáknak, mind a hunok, mind az avaroknak volt Európáig elnyúló birodalmuk, ez idő alatt érintkezhettek finnugor népekkel és átvehettek szavakat természetesen (bár hozzáteszem, ma már a nyelvészet is más irányt vett, nem vagyok szakember, de legjobb tudomásom szerint nyelvészetileg is cáfolták már az elméletet. Ergo nem olyan biztos a nyelvrokonság sem) . Azonban épp a fentebb vázolt befogadás miatt ez semmiféle genetikai rokonságot nem bizonyít. A legújabb genetikai kutatások egyértelműen a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot bizonyítják. Emellett a régészetnek óriási szerepe lehet, hisz írott források híján (valamennyi kínai és egyéb forrás van, de ez nagyon kevés) a tárgyi kultúra sok mindent bizonyíthat és bizonyított is már (lásd Bakay Kornél) . Kis érdekesség: a népmeséink és népdalaink is sok mindent megmutathatnak múltunkból, hisz nem véletlen maradtak fent úgy ahogy. Példának okáért a hun vagy szkíta élettérre: Óperenciás tengertől az Üveghegyekig, ahogy a meséinkben van. Ober- Enns (Ausztria) folyóktól az Urálig (Üveghegyek). Ez az ősi élettere ezeknek a népeknek.
Egyébiránt azt írtad LG, hogy ha európai szemmel nézzük, akkor nincs mire büszkének lennünk. Na most ez erősen cáfolható és szerintem nagyon gyenge lábakon álló felvetés. Természetesen Európa koncepciókat gyártott arról a népről, mely gyakorlatilag megdöntötte a megdönthetetlennek hitt Római Birodalmat. Jogos, hisz a megtámadott nyilván nem mond szépeket és jókat a legyőzőjéről, de ettől még nem igaz. A hun majd a magyar népről alkotott prekoncepciók 98%-a tudatos ferdítésen alapul. A forráskritika bizonyítja, hogy egyáltalán nem vérszomjas, kegyetlen és barbár népekről volt szó. Hogy is lenne képes egy barbár nép olyan kulturális teljesítményre, amelyet a páratlan iparművészeti remekek jelképeznek? Gondoljunk a szkíta aranyművességre először (melyet átvettek a hunok is), amely mai ötvösszakemberek szerint olyan egyedülálló volt, hogy sok eljárásukat még ma sem értik és képtelenek reprodukálni. Példa erre a Nagyszentmiklósi aranykincs is, és sok más lelet. Griffes-indás ábrázolás módok, a bőrművészet, mind-mind óriási és büszkeségre okot adó kulturális termék. Képtelenség ezzel szemben azt állítani (és cáfolták is), hogy barbár népek voltak, akik a nyereg alatt puhították a húst. Aljas hazugság. Egész egyszerűen arról van szó, hogy egyrészt irigységből, másrészt azért, mert képtelenek voltak elfogadni az eltérő, más kultúrát (nem mai értelemben:D) ehhez hasonló hazugságokat terjesztettek.
Ha már arról beszélünk, hogy máshol hogy tanítják a magyar történelmet, akkor egyrészről érdemes olvasgatni amerikai, angol és német új kutatásokat (amik természetesen nem kapnak nagy visszhangot, mert nem érdekük), amik a magyar nép (és elődei) történelemformáló erejéről, a páratlan kultúráról és egyebekről szólnak. Tanulságos, persze azt sem kell szó szerint elhinni. A másik: Mongóliában úgy tanítják a Muhi csatát, mint az egyik legnagyobb veszteségüket (nem vereség!!). Mert a kicsit széthúzó magyar nép, még így is óriási veszteségeket okozott a tatároknak és nem véletlen, hogy itt nem tudtak berendezkedni tartósan ( határainkon túl még sok száz évig ott maradtak, itt pedig csak egy évig). A kánválasztás valószínűleg csak egy legenda. Az óriási veszteségek és a magyar nép szívós ellenállása miatt vonultak vissza. Persze a teljesen konkrét okokat nem tudjuk, de ha a választás miatt történt volna, akkor nem csak a magyar területekről vonultak volna vissza.
Szinte mindig arra törekedtek hogy mi kipusztuljunk, eltűnjünk vagy beolvadjunk... Szerencsére van még pár nép akik megmaradtak becsületesnek és barátságosak velünk 
