Lehet, hogy szentimentálisnak tartotok, lehetnek, akik hülyének néznek, de ahogy ezeket a videórészleteket nézem az elkeseredett szurkolók véleménynyilvánításáról, könnybe lábad a szemem. Mérhetetlenül szomorú vagyok. Szomorú, mert odáig jutottunk, ahol 2003-ban voltunk. Odáig jutottunk, hogy a játékosok 75%-a számára a Barca-mez kevesebbet jelent, mint egy felmosó rongy. Odáig jutottunk, hogy a csapatban nem volt egyetlen gerinces játékos sem, aki megállt volna, kiszállt volna, és a szurkolók szemébe mert volna nézni. Ha nekem tiszta a lelkiismeretem, akkor nem bújok az elsötétített ablaküvegek mögé, nem hajtom le a fejem. A szurkolók viselkedése, hatagja teljesen érthető, a játékosok sunyi viselkedése viszont elfogadhatatlan. Nem az ezer sebből vérző, kieséstől menekülő Valencia ellen kell nagyfiúnak lenni, a földön fekvőbe a legegyszerűbb belerúgni. Az erős lábakon álló, izmos ellenféllel szemben kellene nagyfiúnak lenni, de az ellen remegő lábakkal, betojva, les z a r v a sz egészet futottak ki a fiúk tegnap este.
Szomorú vagyok, végtelenül, és vígasztalhatatlanul szomorú.
Ha most Pesten élnék, biztos kimennék a pálinkafesztiválra. Pedig életemben talán egy decit ha elfogyasztottam belőle. Mindenesetre Tim, igyál az egészségemre, vagy legalább egy kortynál gondolj rám.
