2007.12.26. 13:50:46
Iván cikke korrekt, összeszedett, alapjában véve helytálló elemzés. A cikk olvasásakor nekem Szekfű Gyula 'Három nemzedék és ami utána következik' c. könyvének utolsó fejezete jutott eszembe, amely a következő alcímet viseli: "Valahol utat tévesztettünk" (ez a rész a két vh. közötti úri Mo. nagyon kemény kritikáját tárja az olvasó elé, és ostorozza a Horthy-rsz. posztfeudális szemléletét).
Ivánnak alapvető dolgokban igaza van:
- a csapat kiégett, új szikrára van szüksége
- Frankie megújulásra, változásra képtelen, nem is akarja azt
- a nyáron mellékposztokon, ill. olyan helyeken történt váltás, amik nem feltétlen meghatározók
- a nyár eleji elbeszélgetéseknek, az új elveknek nincs foganatja
- az elkövetett szakmai, emberi hibáknak nincs, ill. nem lett következménye
- a hibáknak nincs felelőse, nem lett rámutatva X-re, Y-ra, hogy Te vagy a hibás/Ti vagytok a hibásak
- a kitűzött célokhoz alkalmatlan, elégtelen eszközöket rendeltek, amelyek nem vezetnek, nem vezethetnek el a remélt sikerig
- az új igazolások mindegyike nem volt indokolt: Titi idehozatala súlyos szakmai és emberi hiba - a szakmai hiba Frank-et illeti, az emberi hiba pedig Laportának szól; egy kiégett, pályafutása nadírja felé rohanó, sérülékeny Henry idehozatala az utóbbi évek legnagyobb baklövése volt
- a kiöregedett sztárok jelző igaz, abban a kontextusban, hogy itt Barcelonában már elkényelmesedtek, ebben a csapatban 4. vagy 5. idényüket tapossák - ezért néhányukat el kellett volna adni.
Kit adtam volna én el? Decót mindenféleképpen, Rafa Márquez is létszámon felüli. Gudjohnsenre sem tartottam volna igényt, és Thuramot sem feltétlen kellett volna marasztalni.
A csapat gerince maradt volna: VV, Puyol, Iniesta, Xavi, Messi, Eto'o, Zambrotta, Ronaldinho. És akkor maradjunk a brazil zseninél. Én őt semmiképp sem adnám el, nem engedném el. Ő ma is a világ egyik legjobbja, csupán új impulzusokra, másfajta edzői attitűdre van szüksége. Ő az a játékos, aki meg tud újulni, aki ha más feladatot kap, más taktikai felállásba kerül, képes azt megoldani.
A RM galaktikusaihoz való hasonlítás pedig - szerintem - alapvetően rossz, hibás, és gyenge lábakon áll. Nemcsak azért, mert azok 5-6 évvel idősebbek voltak, mint a mi sztárjaink, hanem mert ott nem posztokra történt az igazolás. Perez kinézett magának minden nyáron egy sztárt, aztán megvette, ha szüksége volt rá, ha nem.
A vezetőség. Gyenge, határozatlan, szakmaiatlan. Laporta addig volt keménykezű, amíg Sandro Rossellt kellett elüldözni, hogy a helyére emelje Ferran Sorianót, ezt az elhízott, jóllakott napközis benyomását keltő gólemet. Azóta ülnek a babérjaikon, puffogtatják az üres frázisaikat, szajkózzák a hülyeséget: minden rendben, nincs veszve semmi, jók vagyunk, előre tovább a győzelemért, mi vagyunk a legnagyobbak, kék az ég, zöld a fű, gömbölyű a labda, éljen május elseje. Na, mielőtt elviccslném az egészet, a lényeg. Amennyiben Laporta és az elnökség továbbra is ilyen impotensen kezeli a dolgokat, amit nevezhetünk válságnak (szakmai, emberi), akkor a Gaspart-van Gaal tandem sorsa fog megelevenedni Laporta-Frank szemei előtt. Mindkettejüket elsöpri a népharag, és örülni fognak, ha élve kikecmeregnek a Nou Campból. Bár, az idei szezonnak már lőttek - ebben biztosak lehetünk. Sajna, kutyából nem lesz szalonna.
