A " köszönés és tegeződés " témához szólnék hozzá :
A köszönés és tegeződés dolgában mindig a nő diktál, akkor is, ha a férfi az idősebb.
Ha pl.: egy 60 éves férfivel beszélgetek - aki ismeri az illemet - addig nem tegezhet, amíg azt meg nem engedem illetve nem kérem meg rá.
Azonos vagy közel azonos korú férfi és nő esetén is a nő ajánlhatja föl a tegeződést - ha ezt nem teszi meg, akkor a férfi nem tegezheti le viszont a férfi részéről nem illik a hölgyet visszautasítani, mondván : " Inkább nem tegezném..."
A hölgy részéről is illik ismerni az etikett és protokoll vonatkozó részeit, hogy mikor-milyen helyzetben nem kezdeményezhet bizalmas, tegeződő beszélgetést.
Két férfi esetében természetesen az idősebb fél - üzleti megbeszélés során pedig a magasabb rangú / magasabb pozíciót betöltő személy ajánlhat föl tegeződést.
Két hölgy esetében szintén.
Kereskedelem és vendéglátás:
Alap, hogy az alkalmazottak a betérő vásárlót / vendéget mindig a napszaknak megfelelően és illendően köszöntsék és mindig előre köszönjenek! Törzsvásárlókkal / törzsvendégekkel előbb-utóbb kialakul egy bizalmibb kapcsolat / ezt a kivételezést az emberek többsége igényli, sőt elvárja / pl.: külön kérés nélkül viszi a pincér a kávé mellé a kedvenc napilapot...stb. Cserébe a vendég is figyelmes a személyzettel - ki a borravalóval, mások megdicsérik a pultos lány új frizuráját
Ettől már csak egy lépés, hogy a vendég keresztnéven kezdje szólítani a személyzetet...
A személyzet viszont még akkor sem köszönhet Hello-t neki, csak akkor, ha erre külön kérte őket.
Köszöngetés:
Igen, az anyanyelvünk szépsége, hogy rengeteg féleképpen köszönthetjük egymást. Nálunk főleg falun szokás, hogy a férfiak csak 'Kívánok! -ot köszönnek. Az asszonyok az Adjon Isten! vagy Isten hozott! köszönése a leggyakoribb.
A fiatalok már a legritkább esetben köszönnek csókolom-mal, inkább a 'Jónapot! forma a divat, ami igencsak bunkó módon esik ki a szájukon.
Bár jómagam már 30+ életkorú vagyok, de engem pici kortól arra neveltek, hogy köszönni illik, sőt kell! A nagynéném néha ' majd tőből tépte ki a karomat, amikor kicsi voltam és nem akartam az összes öregasszonynak köszönni / lehettem úgy 4-5 éves / aztán rájöttem, ha köszönök, akkor nem ráncigálnak
Az idős korú ismerőseimnek a napi napig csókolomot köszönök, mert óvodás koromtól úgy köszönök nekik, attól eltérni bunkóság lenne.
Sok olyan ismerősöm van, akik idősebbek, mint a szüleim, de mégis tegeződöm velük, mert kérték. Ez nagy megtiszteltetés és bizonyos fokú bizalmat jelez aziránt, hogy úgy gondolják, nem fogok ezzel visszaélni.
Viszont - Bob-al ellentétben - szeretek tegeződni és nem is tűröm túl jól, ha velem közel egykorúak magáznak. Nem tudom a tisztelet jeleként értékelni.
Az viszont jóleső érzés, ha egy közel apám korabeli vagy idősebb férfi " kezét csókolom"-ot köszön vagy simán "csókolom"-ot. Az tiszteletteljes.
Egy huszonéves szájából nevetségesen hangzik. Olyan, mintha 10 évvel öregebbnek látna és azért köszönne úgy.
Fiatalok között nem csinálok tiszteleti kérdést a köszönésből sem és a tegeződésből sem. Egy 7 éves ugyanúgy köszönjön Sziá-t, mint a 27 éves - akkor is ha az étterembe megyünk, a kozmetikában és a sarki CBA-ban is
Az idősebbeknek pedig én megadom a tiszteletet és viszont elvárom tőlük az irányomban.