2013.08.27. 20:08:15
A nyáron pótoltam egy-két klasszikust és nem akkora klasszikust.
Orwell:
-1984:
Lenyűgözött, hogy valaki ilyent megtudott alkotni. Nem könnyű, nem árt, ha kicsit a politika is érdekel, de mindenképp érdemes elolvasni. Nem hiába mondják, hogy a múlt évszázad egyik legjelentősebb irodalmi alkotása.
-Állatfarm:
Kis koromban persze láttam a rajzfilmet és a sztori is megvolt, de így kicsit érettebben is elakartam olvasni. Az 1984 monumentálisabb, de vannak Orwellre jellemző húzások, amik például már itt is jelen vannak (a történelem megmásítása és hasonlók). Érződik, hogy az író az 1984-hez képest pályafutása elején írta és igazából az 1984-ben teljesedik ki.
Biztos, hogy majd még sor kerül más Orwell regényekre is.
Krúdy:
-Az útitárs:
Vizsgaidőszak kellős közepén olvastam el, vegyes érzelmek keringtek akkor bennem. Bizonyos részek nagyon megfogtak, akkor azt éreztem, hogy Krúdy az én emberem, aztán volt egy-két olyan rész is, ami kicsit untatott.
De ennek ellenére még kerül Krúdy könyv a kezembe.
Kafka:
-A per:
Elég nagy klasszikus, ami nagyon bejött nekem. Szeretem azt, hogy tömören ír Kafka, de ennek ellenére végig tudtam koncentrálni. Ez a mű úgy jó, ahogy van. Érdekes ugye Kafka életútja és az egész Kafka kultusz is. Néha játszik az olvasóval, de a tempó mindig elég nagy. Itt érdekes a nőkhöz való viszonya, ami más regényeiben is megfigyelhető.
-Amerika:
Elég korán írta és nincs is befejezve. Vagyis nincs meg a regény vége. Mert ugye Kafka azt mondta, hogy halála után a műveit ne adják ki, aztán a legjobb barátja gondolt egyet és kiadatta, baráti húzás volt, de nekünk például mindenképp jól jött. A főhős itt is tipikus Kafkás, nem találja a helyét a világban, a hivatalnokokat itt is kóstolgatja, de nem annyira, mint A perben vagy A kastélyban. Itt még nem éreztem olyan erőteljesnek az írását, a főhős itt is egy senki, de valahogy a történet itt nincs annyira kidolgozva, és nem is üt akkorát. Persze ez annak is betudható, hogy a regény vége elkallódott.
-A kastély:
Utolsó élményem a cseh származású német zsidó írótól. (Ezt rakjátok össze, az élet neki sem volt éppen ajándék.) Itt már kicsit sok volt számomra a hivatalnokokkal való viszony, annyira kavarja, hogy kicsit már zavaró. Persze ezt sem teszi véletlenül. A főhős itt is elég Kafkás, de kevésbé tömör, mint A per. Bár jóval hosszabb, mint az előbb említett regény, de mégis A kastély kevesebbet adott számomra.
Összességében azonban örülök, hogy eljutottam Kafkáig, nem könnyű őt sem olvasni, de mindenképp megéri, leginkább az írásainak tömörsége jött be nekem.
Hemingway:
-Búcsú a fegyverektől:
Félig meddig önéletrajzi regény, de számomra túl szellős. Egyszer sem érintett meg, valahogy olyan mindegy volt, hogy éppen mi történik. Még a vége sem volt rám akkora hatással, köszönhetően annak, hogy faarccal végig olvastam addig az egészet. Úgy éreztem, hogy a szavainak nincs súlya.
Ettől függetlenül még Az öreg halász és a tenger kap még egy esélyt.
Jelenleg pedig Moldova Györgyöt olvasok. Hatalmas fazon az az ember, érdemes fellapozni egy-két művét.
Amúgy valaki Bagi Ivánt olvasott? Eléggé felkeltette az érdeklődésemet.
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.