Kalap1988 írta:
Nyilván mindenkinek mások a lehetőségei, ezért nem is mondom, hogy ezt vagy azt tegyétek, de ha lehetőségetek van rá, akkor vidéken minél több háztájit szerezettek be. Én itt lakom Nógrád megye alatt ( Verőce, 5 km Nógrád megye határa, Katalinpuszta) és hát nagyon kevés húst veszünk boltban, van birkánk, vágunk disznót ( nem saját hizlalás), vannak csirkéink, nyáron kacsát is nevelünk minden évben legalább 10-et. Ami kis földünk van (nem sok) megműveljük és a többi, és a többi. Nyilván épp a marhát emlegettétek, azt nem nagyon eszünk, mert nekünk sincs pénzünk rá, néha-néha leesik egy kicsi, de amúgy elég olcsón megoldunk mindent és ezek épp hogy sokkal jobb minőségűek, mint amikhez Pesten hozzá lehet jutni ( vagyis van Pesten is olyan minőség, de horribilis árakon, nekünk meg kb önköltségi). Próbálkozzatok ha tudtok. Nógrád megye amúgy tényleg nagyon hallott, sokat járok arrafelé ( most is épp Diósjenő mellett termelünk magunknak fát), pedig szörnyű, mert az ország egyik legszebb megyéje ( mondjuk BAZ is...) , óriási lehetőségek lennének benne. Turizmus, erdő-, és vadgazdálkodás, mezőgazdaság olyan irányzatai, amik egy ilyen hegyvidéki környéken folytathatóak ( állattartás, gyümölcsök, málna, eper stb-stb) és abszolút nincsenek kihasználva. Szóval mindent meg kell próbálni, tudom, hogy nehéz, mi is munka mellett csináljuk, magam gyakorló újságíróként és történelmet tanulóként, de a többiek is a családban. Meggyőződésem, hogy csak így juthatunk előre országos szinten is.
Oh, hát igen - a Börzsöny

Imádjuk, szoktunk járni túrázni és pont Diósjenőről szeretünk fölmenni
Ahogy a 'neten nézegettem, a faluban eléggé ráálltak a falusi turizmusra / mennyire megtérülő befektetés, az kérdés?! / mert a békebeli '60 -'80as évek kulcsosházai már talán meg sincsenek, a hotelek pedig megfizethetetlenek / a Szt. Orbán például Nagybörzsönyben /
A többihez:
Nekünk egyrészt szerencsének van, mert bár a férjemmel panelben lakunk, de anyuék kertes házban, anyósom pedig falun, így mindig kapunk friss házi zöldségeket, gyümölcsöket / de bőven kell a zöldségesbe is járni /
Állatot már csak anyósom tart / kacsa és tyúk / disznót már nem bír, mert egymagáról szinte nem is marad ételmaradék, a hízótáp drága és csak azon tartani semmivel sem jobb, mint a bolti hús.
Annak a falunak a határában volt nekünk is 2 telek, de el kellett! adni, mert - nem biztos, hogy ezt jól tudom - volt úgy bő 7-8 éve az a lehetőség az önkormányzatoknak, hogy kapnak pár millió forintot ha "nem idén barnult" családokat fogadnak a falujukba és felhúznak számukra ilyen szociális házakat. Az aranyos polgármester köszönte és a falu határába meg is valósult a dolog, aztán mindenki menekült és bagóért kényszerült eladni a telkeit, víkendházait - mint mi is. Nénikéméknek volt szép tégla építésű víkendházuk - 1 szoba+konyha+ kamra+ üvegezett nagy veranda benne az egész berendezés - szekrény, ágy, gáztűzhely, asztal, edények - minden - meg rendes nagy szerszámtároló kb.15 négyzetméteres, benne Robi kapa, vegyszerek, permetező, kézi szerszámok és mellette épített ólak, betonozott alapú disznóóllal és ez egy kb. 3-4 hektáros telken - mindezt azért írom, hogy ezt MIND! ahogy van 'zusammen annyiért bírták eladni, hogy éppen csak be tudták vezettetni a gázt 3 konvektorral az olcsóbb lemez-fajtából. / 450 ezer forint / Ez volt 1999-ben.
Nógrád megyében a bogyós gyümölcs termesztés fellegvárának számító Drégelypalánkról származik édesapám és ott illetve a szomszédos Honton élnek a rokonaink, így biztosan állítom, hogy amiből a falu szépen virágzott és épült, mára már nincs semmi.
A málna és a piros ribizli ára több évben is annyira kevés volt, hogy sokan inkább hagyták a bokrokon megrohadni - már amikor átvették, mert voltak évek, amikor át se vették, mert nem kellett. Kivéve a gurulós málna / mert van ún. lé-málna is / de röhejes összegekért. A szörpüzem bezárt.
Bár most a kézműves ipar fellendülésével az egyik tehetős falubéli csinál egy szörp,-és lekvár készítő kis üzemet és eléggé bejönni látszik a dolog.
Legalább pár falubélinek tud munkát adni és átveszi a leszedett gyümölcsöt, de a régi világ, hogy minden család összeszedte az esküvőkre meg a stafírungra valót a gyerekeinek a gyümölcsbő' az már csak a múlt.