Mivel én sem mai gyerek vagyok, nekem is szinte csak betonos pályákhoz volt szerencsém kölyökkoromban. Akkoriban szinte az általános iskolám betonos pályáján éltem az életem, minden suli után sötétedésig kosaraztunk meg ment a foci is persze. (Emellett pihentetésként még távol és magasugrás, valamint egy kicsi röplabda, szóval ment az ugrabugra rendesen )Alcantara írta: Én is rengeteget játszottam betonon, valamikor csak az volt és salak, műfüvet tv-ben láttam vagy max. újságban, mint "nyugati csodát".
A beton azért undorító, mert nincs semmi rugózása, helytelen szakkifejezéssel élve"visszaüt", magyarul sokkal jobban nyírja azokat a dolgokat amit említettem. Persze vannak régi típusú termek, ahol nincs alápárnázva, így az sem sokkal különb, de manapság már sok helyen így csinálják, sokkal kímélőbb.
Persze nem tizen-huszonévesen fogod ezt érezni, hanem majd 40 felett, akkor, mikor reggelente úgy érzed felkelni sem bírsz az esti foci után.
Sajnos ki is nyíródott a térdem és a derekam már nagyon fiatalon. A dokik mondták, h nagyrészt a betonos pálya tette be a kaput, tipikusan olyan elváltozások voltak, amit az ilyen pályák keménysége okoz. Így sajnos abba kellett hagynom a versenysportot, komolyabb gondok elkerülése érdekében
Persze nem mindenkinek volt ilyen balszerencséje, de az én szervezetem nem bírta a gyűrődést. Uh élő példája vagyok a betonos pályák átkának, megspékelve, h sajnos már nagyon korán elért.
Mondjuk fociban talán még annyira nem is, de a kosárlabdában nem túl szerencsés ilyen felületen tolni hosszú távon...