Sziasztok!
Ilyenkor 2 hete egy voltam azon 80 ezer szerencsés közül, akik élőben tekinthették meg a csapatunk Atletico elleni BL negyeddöntő első mérkőzését. Még egyszer köszönöm, hogy annyit segítettetek a meccsre készülvén nekem, nélkületek nem sikerült volna eljutnom.

Azóta a csapat legnagyobb álmai összedőltek, vagy legalábbis összeomlani látszanak, én mégis így kicsit megkésve beszámolok az élményeimről.
A városban nem először jártam, nem is kifejezetten a meccs miatt utaztam most sem. 4 napot voltam egy nagyobb baráti társasággal, a város hozta azt amiért szeretem. Aki nem járt még annak érdemes megnéznie egyszer feltétlenül!
Ismerős környék volt a Collblanc metró megálló, mikor leszálltunk a metróról a stadionhoz igyekezvén, mivel két éve ezen a környéken volt a hotelem. Rengeteg ember zsúfolódott össze már a metrón is, érkeztek a meccsre. Mindenkin Barca mez volt, lehetett tudni hová igyekeznek Ők is. Addigra én is beszereztem 12€-ért egy sálat, az a nyakamban virított végig. A tömeg egy irányba hömpölygött, de én korábbi emlékeimből másfele tudtam az utat, magamra hallgattam és arra mentem. Felemelő érzés volt megpillantani a kivilágított stadion lelátóit, már messziről lenyűgöző élmény volt.
A bejutás könnyen és egyszerűen ment. A 2-es bejárat és a 83-as kaput kellett keresnem, de minden olyan informatív volt, hogy [auto_cenzúra] nem lehet semmit.

Az online jegy nem jelentett problémát, leolvasták a vonalkódot és már bent is voltunk. A Lateral oldalon az 539-es szektorban ültünk, szinte legfelül, az 5-ös vonala és a 11-es pont között valahol vonalban. De [auto_cenzúra] volt a rálátási lehetőség, szuper volt, hiába a legolcsóbb jegy volt.
8 után értünk be, fél órával a meccs előtt alig ültek még bent. Impozáns és lenyűgöző látványt nyújtott ez a stadion. Mit stadion, SZENTÉLY!!!

Minden szék mellé be volt készítve egy kis zászló, amit a meccs után mindenki hazavihetett ereklyének. Magyar szokással ellentétben csak a sajátomat hoztam el, de voltak sokan akik tucatszámra hordták magukkal.
A hangulat nagyon jó volt a meccs előtt, aztán az első félidőben folyamatosan visszaesett. Volt szurkolás, meg minden, meg így is remek élmény volt, de gyengébb volt a játék, nem jött annyira lázba a publikum. Aztán a második félidőben jött az a hatalmas bomba... hát nem volt jó érzés. Aztán Neymar talpra ugrasztotta a közönséget. Na, ekkor elszabadult a pokol, leírhatatlan atmoszféra uralkodott akkor ott, hihetetlen nagy élmény volt az a felszabadult és lelkes buzdítás amit ekkor lehetett átélni. A gólunk után voltak még helyzetek, a korábbi gyenge játék után a csapat is feltámadt, de a siker elmaradt, ami azóta volt, meg már történelem megint csak, sajnos ismerjük a helyzetünket mindnyájan.
Egy szó mint száz, a gyengébb játék és az eredmény ellenére is megérte minden fillérjét a belépő. Óriási élmény volt, felejthetetlen élmény maradt. 3 napig voltam a meccs hatása alatt, énekeltem a meccs rigmusait. A gépen hazafele is nyakamba volt a sál, magyar szurkolók megláttak a gépre felszállván Barca, Barca, BARCAAA!! kiáltással fogadtak, amit én fogadtam és viszonoztam. Mindenkinek át kell élnie, ez egyszer biztos. Biztosan tudom, hogy visszatérek még amint tudok és nem ez volt első és utolsó mérkőzésem a Camp Nou-ban.
Egy nagy álmom valóra vált hát, most dolgozok egy következőn, májusban eljutni Monacoba az F1-re.

Csak remélni tudom, hogy az is akkora élmény lesz, mint ez a mérkőzés volt!