Szerintem a lényeg, hogy magabiztos légy, s ha nem is vagy az, annak tűnj(leírni könnyebb, mint megvalósítani). Mondjuk nekem ezzel soha nem volt gondom. Nem tartom magam egy atomgörögférfiistentestnek, de a tapasztalataim szerint erre nincs is szükség. A lényeg a kisugárzás, hogy lehessen érezni, hogy Te egy férfi vagy. Ez pedig csak rajtad múlik. Persze, ha három szemű, egy fogú, elefántfülű vagy akkor ez kicsit nehezebb, de ha egy full átlagos, esetleg kicsit is helyes pasinak, ha van kisugárzása, akkor nagyon népszerű lesz a csajok körében. Persze attól is függ, hogy ki a célcsoport. Az ilyen két ikus, puncivriágszálakat hagyjuk.
Természetesen a kisugárzás sem minden, mert mindenkinek nem ugyanaz jön be, de elég, ha azoknak bejön, akik számodra célcsoport.
Kisugárzáson belül is a humor, ami szerintem elég fontos. Megint magammal példálózok. Nem vagyok egy Bödőcs, de azért néha vannak jó pillanataim. A nőkhöz is így viszonyulok, általában elsütök félig komolyan, félig viccesen egy bókot, egy poént. Egyetemen vettem például észre, hogy oké, hogy ezt folyamatosan csinálom azokkal, akikkel jóban vagyok, de néha kezdenek velem poénkodni olyan csoporttársaim is, akikkel kb. szia-szia voltunk azelőtt. Ennek mondjuk az a hátulütője, hogy néha a csajok ezt félreértünk, túl sokat belemagyaráznak. Kedves vagy, vagy poénkodsz, ők pedig azt hiszik, hogy ez egy jel, és rájuk akarsz hajtani. Persze ez csak azokkal fordul elő, akik nem igazán ismernek.
Természetesen ezt a poénkodást is túlzásba lehet vinni, és elmehet az egész nevetségesbe, erre azért kell vigyázni. Mondjuk egy-két poén után, aztán a beszélgetés elmegy egy másik irányba, ha szóba jön Hrabal, vagy Bulgakov, Camus akkor érzik, hogy...
A szorongás sem probléma szerencsére számomra. Mindig elég sok nő vett körül. Otthon, középsuliban, és most egyetemen is. Éppen ezért például a nem közeli barátaim közül több a csaj, mint a srác. Persze a legjobb barátom, és ilyen szempontból a magot srácok alkotják.
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.