Kedves Áron!
Érdeklődéssel olvastam az üzenetedet, és részben egyet is értek vele. Ezek valóban nem normális beszélgetések, és ha nem lenne meg az a perverzióm, hogy élvezem a logikátlan embereket a saját logikátlanságukban tocsogni látni, nem is csinálnám. Arra hívnám fel a figyelmedet, hogy ezek az elnyújtott iszapbirkózások soha nem egy emberen múlnak. Van, ahol tévedek, ezt én be is tudom látni. Az egy dolog, hogy miért volt igazam abban, hogy a védelem megújítása miért kardinális kérdés, és miért mondott ellent önmagának teljesen az a személy, aki maga is bevallotta, hogy ebből a támadósorból többet is ki lehetne hozni (pont emiatt emeltem ki a személycserék fontosságát a védelemben, mert a kezdő belső párosunkban nem volt több, míg a támadósorban igen). A védelemben személycseréket tartottam fontosnak, ennyi. Az meg egy másik dolog, hogy ebből miért lett egy iszapbirkózás, amit nem én kezdeményeztem. Hogy ebből egy elnyújtott iszapbirkózás lett, annak két oka volt: 1) az illető annak ellenére, hogy szinte teljesen az én álláspontomat képviselte, kötekedni akart egyet, és szított értelmetlen hitvitát egy nem létező dilemmával kapcsolatban (védelem vs támadósor, miközben komoly célokat egyik nélkül sem lehet elérni, de a belső hátvédpáros lecserélését tartottam a legfontosabbnak, mert bennük nem volt több, míg a támadósorban lehetne nagyon is több. Nem a védelem fontosabb nagy általánosságban, mint a támadósor, hanem a védelemben volt szükség prompt személycserére). 2) látva a kötekedést, én bizony visszatüzeltem, és kifejezetten élveztem, hogy az illető a nagy kötekedésben végül a saját irományába gubancolódik bele. Hogy te magát az iszapbirkózást kifogásolod, teljesen megértem. A figyelmedet mindössze arra szeretném felhívni, hogy ez soha nem egy emberen múlik, és ezek elnyúlása legtöbbször arra vezethető vissza, hogy az illető képtelen a saját tévedését belátni.
Ezeket a beszélgetéseket nagyon is lehet(ne) előremutató beszélgetésekké változtatni, mert sok érdekes dolog bukkan ilyenkor fel. Most is előkerült az FC Barcelona tulajdonosi rendszere, amiről roppant érdekes beszélgetéseket lehetne folytatni - ez csak egy példa volt -, ha a célod tényleg az érdekes beszélgetés, és nem az iszapbirkózás. Ha valakinek nem utóbbi a célja, a beszélgetés részemről azonnal érdekes beszélgetéssé változik.
Az első bekezdéshez visszatérve, pont a minap vesézzük/veséztük ki a támadójátékunk hiányosságait, teljesen kulturált, értelmes hangnemben, amiből előremutató és érdekes beszélgetések születtek. Ha úgy érzed, hogy én nem hagylak téged érvényesülni, és például a védelem bohóckodása van terítéken, amit te nagyon nehezményezel, véleményem szerint nem azzal emeled a színvonalat, ha megkérdőjelezed az én hozzászólásom létjogosultságát, hanem azzal, hogy ha te más dologról szeretnél beszélni, más dolgokat szeretnél górcső alá venni, te magad kezdeményezel ezzel párhuzamosan egy felvetéssel egy beszélgetés-sorozatot. Pont akkor, amikor a védelemmel kapcsolatban folytattam egy iszapbirkózást, pont azzal párhuzamosan vettem részt egy másik személlyel egy roppant érdekes beszélgetésben, amelyben Messi pozícióváltásairól beszéltünk a pályafutása során, hogy most, pályafutása ezen szakaszában véleményünk szerint hol tudna a leghatékonyabb lenni.
Tehát ha úgy érzed, nem hagylak téged érvényesülni, véleményem szerint nem azzal éred el a célt, hogy az én kommentem létjogosultságát megkérdőjelezed, és elkezdesz velem kötekedni, hanem azzal, hogy amiről TE szeretnél beszélgetni, ami számodra fontos, ami számodra égető kérdés, azzal kapcsolatban teszel egy feltevést (ahogy ezt Atlantis most meg is tette, és sok sikert kívánok neki a tanulmányaihoz). Ez nem csak számodra egy előremutató javaslat, hanem jó néhány fórumtárs számára is. Az "amit csinálsz, az nem érvelés"-dologgal jócskán hiteltelenítetted azért az írásodat, mert nagyon sok érvet írtam le most is, akkor is. Aki egy érvet úgy akar lesöpörni az asztalról, hogy "ez nem érv", azzal valóban nem fogok soha egy platformra kerülni. Emiatt viszont ne engem okolj, hanem a saját bigottságodat. Az én bűnös élvezetem mindössze annyi, hogy ezeket az embereket szeretem a saját bigottságukban látni. Erővel pedig senkit nem nyomok el, éppúgy leírom a véleményemet, mint a másik fél, és nem kérdőjelezem meg az írásának létjogosultságát (a tartalmi helyességét már igen). Ha te is ezt teszed, és nem az érveket akarod lesöpörni az asztalról, hanem el is gondolkodsz azon, amit a másik ír, hidd el, ugrásszerűen jobban fogod élvezni az írásbeli kommunikációt.
Az észrevételed egyes pontjai jogosak, mindezek mellett a fenti adalékokat véleményem szerint érdemes megfontolnod.
Kellemes hétvégét kívánok!