Offtopic

[Nocturn4L]

Exbarátnőd akkor hirtelen felindulásból tette amit tett és lelkiismeretfurdalást okozván neked azzal az sms-el.
Az én exbarátnőm lassan 1,5 éve nem tud rólam semmit. Hogy honnan tudom? Az egyik testvérével múlt hétig tartottam a kapcsolatot. Nem az exemről beszélgettünk, de ha nem bírtam, rákérdeztem. Ő mondta, hogy már nem merül fel a nevem, hogy a családjukból teljesen megszűntem. Múlt héten megbeszéltem vele, hogy fejezzük be ezt, oké, hogy nem róla beszélünk, de látom, hogy már ő is elfogadta a srácot, látom facen, látom instán és egyszerűen borzasztó érzés.
Emiatt mondom hogy exem szemében én másfél éve meghaltam. Amikor bedrogoztam magam (életemben nem drogoztam, nem cigizek, nem iszom, semmi, ezért is gondoltam, hogy sikerülni fog), semmilyen formában nem üzentem neki. Semmi levél, semmi email, semmi. Mivel facen is teljesen tiltva vagyok, levettem 2 éve minden képemet, csakis a nevem látszik semmi más, így szerintem meg sem tudta volna, hogy már nem élek.
Ha esetleg pedig megtudja na bumm? Mégha beleképzelné, hogy miatta van, akkor ott lenne a pasija és szépen lebeszélné, hogy ugyan, már évek teltek el, más bajom volt, nem is kerestem őt, nem az ő hibája. Este meg már kutyapózban dugná.

Lehet, hogy az öngyilkosság gyávaság, viszont a pszichiáterem is azt mondta, hogy ebben a szituációban csak magamat nézzem, ne a másik boldogságát. Utazgassak, kutyázzak (nagy szerelmeim), csajozzak. Ekkora rákérdeztem, hogyha semmiben sem találom meg a boldogságot, de még egy csipetnyi méretben sem és ha úgy látom jónak, hogy megölöm magam, akkor megtehetem? Erre mondta, hogy jajj nem, azt nem szabad. Picit zavarba is hoztam, hogy akkor van olyan szitu, ahol ne azt nézzem, hogy mi a jó nekem, de néha meg csak magamat? Zagyvaság.

Teljes mértékig józanul gondolkodtam, nagyon sok ideig agyaltam, hogy mi lenne a jó, mondom mindent próbáltam, barátokkal elmenni hülyéskedni, kutyamnehelyre jártam segíteni, volt mikor folyamatosan túlóráztam melóban, mindent. De erre jutottam.
Barátaim még próbálnak kimozdítani, de nem nagyok vevő rá. Ha elpatkoltam volna, bizotsan megsiratnak a temetésemen, de ennyi, rá 1 hétre már nem gondolnának rám.

Egyedül szüleim és nővérem akik biztos rosszul lennének, de mint ahogy mindenki puffogtatja a közhelyeket, az idő begyógyította volna a sebüket. Ráadásul mi a jobb? Hogy továbbra is élősködöm szüleimen, állandóan fent ülvén a szobámban, látják rajtam, hogy semmi élet kedvem, hogy sosem vagyok boldog, vagy, hogy egy kis ideig nagyobb fájdalmat érezni, de már nem látni a fiuk bánatát nap, mint nap? Akárhányszor végiggondoltam ezt, mindig a második jött ki győztesnek.

Nálam nem csak exbarátnőm már aki hiányzik, kompletten a családja. Á mindegy, majd lesz valahogy.

Erre mesélnék én is egy történetet.

Sajnos engem megcsalt a barátnőm, de úgy, hogy már 3.5 éve együtt voltunk gyerek/eljegyzés stb szóba került sajnos sikerült is összehozni egy gyereket, de elvetélt elég para volt a helyzet viszont egyre többet ment előbb dolgozni jött később haza. (Nővérként dolgozik tehát a 3.5 év alatt is ezt csinálta nem igazán tűnt fel) Éldegéltünk tehát ő előbb ment előbb jött ami kiderült egy 3-4 hónapon át egy munkatársa másik pasi volt akihez ment reggel szexelt vele stb ledolgozta a napot majd hazajött és velem is lefeküdt, de mindezt hónapokig. Egy másik pasival szexelt kb nap mint nap és nem tudtam róla elég undorító. Majd egyszer egy buliban egy véletlen telefonhívással bukott le. Kérdeztem ki volt az stb stb. Azt mondta senki na ekkor lett gyanús a téma, mert csak úgy senkivel nem beszélgetsz hajnali 3-4kor és nevetgélsz. Nem kezdtem nyomozni utána, de sejtettem mi a szitu majd egyszer így reggel pont arra mentem dolgozni amerre ő is és láttam őket csókolózni kézen fogva stb. Remegő gyomorral idegesen ledolgoztam a napot majd hazajött szembesítettem a dolgokkal. Elmondott mindent, hogy igen így történt stb már nem érzi azt amit régen valami megtört blablabla. Gagyiduma. Én ekkor darabokra törtem. Elköltözött egyedül éltem egy nagy házban még 3 hónapig kb mire egy barátommal összeköltöztem ami igazán helyrehozott, de 3 hónap egyedül a gondolataiddal. Egy örökkévalóságnak tűnt, de tudod mit tettem ? Minden egyes nap ittam és buliztam. Feltettem a tindert életem legrosszabb képeivel ahogy részegen fekszek valahol és stb és csak jöttek a matchek jöttek a csajok. Minden nap mást vittem haza volt mikor egy nap több is jött hozzám. Hozzáteszem addig 2 azaz 2 nővel voltam mindenhogy életemben. Itt 25 voltam tehát 4 éve volt. Lehettem volna öngyilkos is simán gondoltam rá, de a barátaim és a családom miatt sose tettem volna meg. Ehelyett 3 hónapig minden nap olyan jól éreztem magam mint életemben addig soha. Új élmények új nők és a siker sokat adott hozzá ebben. Azóta is tartom magam ezekhez, hogy első 2-3 hónapban sosem leszek szerelmes vagy lépek ebbe az irányba. Mindig azt a lányt keresem akivel jól érzem magam. Soha nem azt aki első látásra szerelem, mert az csak csalódás. Valakivel jól érzed magad és jól megvagy ez kell a kapcsolathoz nem a gagyi ideál. Én azt javaslom neked vedd fel a legszebb gúnyád csinálj pár mérhetetlenül fos fotót magadról Tinderezgess és mindegy hogy néz ki dugd meg. Idővel a sok rossz nő kiad egy jót is hidd el nekem Sőt többet is. Soha nem szabad a rosszra gondolni, mert megöli a hangulatod az életed és megmérgez mindent. Dobni kell ezt a sok negativitást még akkor is ha nem megy, mert idővel úgy is sikerülni fog. Úgyhogy sok sikert neked!! Jah és kezdj el keményen edzeni :DDD Az mindig tetszik a nőknek még akkor is, ha van pocakod vagy bármid, de látják, hogy edzegetsz sok +++++ pont.

Remélem talán egy kicsit segít ez majd. Nekem jót tett. Azóta túl a sokadik X nőn amit sose vallok be és mindig azt mondom csak 10 nővel voltam vagy max 15 Persze nagyon nem. Sose áruld el a valós számot még életed nőjének sem! Hajrá hajrá!

[Fecooo]

Amúgy az egyik exem 4 éve tiltásban van. A tiltás nem csak arra jó, hogy ne lásd a hírfolyamát, hanem, ha rá akarnál keresni, akkor se tudj. Hidd el, az neked is jó

[ferninho]

Le kell tiltani, kivenni ismerősök közül mindenhonnan, nem követni stb.
Egyik legfontosabb dolog.

Én is szenvedtem sokat leányzó miatt, nem szabad nézelődni, nagyon nem.
Ismerőseim közül is azért vettem már ki facebookon (követést már rég leállítottam), mert már az zavart, hogy messengeren ott volt a pofikája, hogy ő most biza online és már az se érdekelt rohadtul és kajak zavart.
Én is nehezen vagyok túl ilyen dolgokon, nagyon.
De az idő sokat segít, meg a sok buli
Meg ki kell beszélni magadból amíg csak zavar a dolog és ott van a fejedben.
Ehhez kell egy olyan barát, aki bármit megtesz érted és meghallgat sokadjára is, de rengeteget segít, ha kibeszéled azt ami benned van.

Teljesen sose fogod elfelejteni, mert olyan nincs, de el kell addig jutni valahogy, hogy már ne fájjon .
El kell rakni a szép dolgokat, tanulni a rosszakból, levonni a tanulságot és kész, így tud csak fejlődni az ember, mert ha nem tanul az ember ugyanaz lesz a következőnek is a vége.

[visca el barca]

látom facen, látom instán és egyszerűen borzasztó érzés.

mégis mi a f*sznak lesed? én 7 év óta amióta egyedül vagyok, EGYETLEN EGYSZER nem néztem meg. a pszichiáterem egyszer rámerőltette h nézzem meg, akkor sem voltam hajlandó (aztán igazi ge*i módjára ő megnézte és beszámolt róla, hogy azóta megházosodott meg stb, ku*ára hiányzott...) mi a francnak fájdítod ilyen baromságokkal a szívedet? mazochista vagy, vagy mi a p*csa? lekeverjek két büdös nagy pofont?

[zola8787]

Amikor a barátnőjével vittem be neki ruhát alig tudtam vezetni, olyan állapotban voltam. A részletekbe ennél jobban nem akarok belemenni, de elég annyi, hogy három napig csak remegtem és aludni se tudtam.

Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy (nem megbántva téged) ezt megtapasztalva az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság és önzőség. A barátaim hioába mondták, hogy ez nem az én bűnöm, ne magamat okoljam, de tudom, hogy ha ez nem végződik "szerencsésen" egész életemben viseltem volna ezt a keresztet és megmérgezett volna. Szóval csinálhatott szemétséget a lány, de ilyet ő sem érdemel, a szeretteid pedig még kevésbé. Biztos nem gondolkodtál akkoriban józanul, de a családod, barátaid jobban megszenvedték volna, mint te ezt az állapotot. Ezt ne papolásnak vedd, vagy közhelyek puffogtatásának, csak próbálom másik szemszögből megvilágítani a dolgokat és egyszerűen nincs jogod ilyen terhet senkinek a vállára tenni. Hidd el tudom mit beszélek, mert átéltem és még 2 év múlva is rendszeresen leperegtek előttem azok a percek és reszkettem miatta.

Exbarátnőd akkor hirtelen felindulásból tette amit tett és lelkiismeretfurdalást okozván neked azzal az sms-el.
Az én exbarátnőm lassan 1,5 éve nem tud rólam semmit. Hogy honnan tudom? Az egyik testvérével múlt hétig tartottam a kapcsolatot. Nem az exemről beszélgettünk, de ha nem bírtam, rákérdeztem. Ő mondta, hogy már nem merül fel a nevem, hogy a családjukból teljesen megszűntem. Múlt héten megbeszéltem vele, hogy fejezzük be ezt, oké, hogy nem róla beszélünk, de látom, hogy már ő is elfogadta a srácot, látom facen, látom instán és egyszerűen borzasztó érzés.
Emiatt mondom hogy exem szemében én másfél éve meghaltam. Amikor bedrogoztam magam (életemben nem drogoztam, nem cigizek, nem iszom, semmi, ezért is gondoltam, hogy sikerülni fog), semmilyen formában nem üzentem neki. Semmi levél, semmi email, semmi. Mivel facen is teljesen tiltva vagyok, levettem 2 éve minden képemet, csakis a nevem látszik semmi más, így szerintem meg sem tudta volna, hogy már nem élek.
Ha esetleg pedig megtudja na bumm? Mégha beleképzelné, hogy miatta van, akkor ott lenne a pasija és szépen lebeszélné, hogy ugyan, már évek teltek el, más bajom volt, nem is kerestem őt, nem az ő hibája. Este meg már kutyapózban dugná.

Lehet, hogy az öngyilkosság gyávaság, viszont a pszichiáterem is azt mondta, hogy ebben a szituációban csak magamat nézzem, ne a másik boldogságát. Utazgassak, kutyázzak (nagy szerelmeim), csajozzak. Ekkora rákérdeztem, hogyha semmiben sem találom meg a boldogságot, de még egy csipetnyi méretben sem és ha úgy látom jónak, hogy megölöm magam, akkor megtehetem? Erre mondta, hogy jajj nem, azt nem szabad. Picit zavarba is hoztam, hogy akkor van olyan szitu, ahol ne azt nézzem, hogy mi a jó nekem, de néha meg csak magamat? Zagyvaság.

Teljes mértékig józanul gondolkodtam, nagyon sok ideig agyaltam, hogy mi lenne a jó, mondom mindent próbáltam, barátokkal elmenni hülyéskedni, kutyamnehelyre jártam segíteni, volt mikor folyamatosan túlóráztam melóban, mindent. De erre jutottam.
Barátaim még próbálnak kimozdítani, de nem nagyok vevő rá. Ha elpatkoltam volna, bizotsan megsiratnak a temetésemen, de ennyi, rá 1 hétre már nem gondolnának rám.

Egyedül szüleim és nővérem akik biztos rosszul lennének, de mint ahogy mindenki puffogtatja a közhelyeket, az idő begyógyította volna a sebüket. Ráadásul mi a jobb? Hogy továbbra is élősködöm szüleimen, állandóan fent ülvén a szobámban, látják rajtam, hogy semmi élet kedvem, hogy sosem vagyok boldog, vagy, hogy egy kis ideig nagyobb fájdalmat érezni, de már nem látni a fiuk bánatát nap, mint nap? Akárhányszor végiggondoltam ezt, mindig a második jött ki győztesnek.

Nálam nem csak exbarátnőm már aki hiányzik, kompletten a családja. Á mindegy, majd lesz valahogy.

[Chino]

az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság

van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?

Az egyik nem zárja ki a másikat.
Én is voltam hatalmas gödörben, modjuk nem párkapcsolat miatt, napokig nem tudtam aludni, már úgy néztem ki mint egy csontváz és kb. a jövőképem is annyi volt. Olyan helyen voltam, ahol ráadásul senki nem volt, akihez szólhattam volna és a legkézenfekvőbb megoldás tényleg az lehetett volna, de az élet nem csupán egy szegmensből áll, hiába csupán arra az egy dologra tudsz gondolni.
De legalább annyi erő kell ahhoz, hogy megtanuld becsülni magad és az életed és ne más miatt eldobni.

Nem ítélkezni akarok, nem ismerlek titeket, nem voltam konkrétan a ti helyetekben, "megtéríteni" se tudlak/akarlak. Azt végképp nem, hogy én milyen király gyerek vagyok, hogy felálltam a padlóról. De van tapasztalatom milyen ez kívülről és hidd el azt is iszonyatos átélni és cipelni magaddal.

[Fecooo]

az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság

van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?

Én inkább úgy mondanám, hogy ahhoz, hogy vki tényleg megtegye (mondjuk egy akasztást...), ahhoz olyan szintű depresszió szükséges, amilyen mélyen még én se voltam... Tehát az az ember, aki odáig jut, az nem gyáva, hanem ténylegesen eljutott odáig, hogy a következmények se érdeklik... Ehhez pedig olyan traumát kellett átélnie, amit én az ellenségeimnek se kívánok...
Én is depressziós voltam/vagyok, de még a következmények miatt visszafogom magam, azaz ez nem a mélydepresszió...

[visca el barca]

az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság

van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?

[recrea]

Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:

Páran emlékeztek biztosan, hogy.2 éve dobott 6 év után barátnőm egy egy hónapos facebook beszélgetős srácért.
Hosszú sztori mi volt a 2 év alatt azóta, de nem láttuk egymást, nem kerestük egymást, viszont én látom őt instán meg facen is. Hogy már jóban van a komplett családdal, mindegy.

Nem tudom elfogadni, már ott járok, hogy csakis magamat okolom, bármi is történt. Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed. Ugye én megtaláltam, viszont elengedtem. Ezek után tanácsotokra még pszichológust is kipróbáltam, kamu persze ez a szakma.

Szakítás után 1,5 hónap alatt majdneü 20 kilót fogytam, azóta feljött vagy 40, dagadt lettem. Kétszer kórházba is kerültem eleinte, nem csoda, nem ettem. Harmadszorra pajzsmirigyre műtöttek is, olyan szinte szétcsesztem magam. Előtte fociztam, orvost csak jogsi kiváltáskor láttam.

Kb 1 hónapja öngyilkosságot követtem el. Mivel akasztáshoz, vonatgázoláshoz én gyáva csicska vagyok (meg amekkora.makker nem halnék meg, csak nyomorékká válnék), pisztolyt nem tudtam megint szerezni (egyszer sikerült az elején, de.én.hülye eladtam), ezért maradtak a gyógyszerek. Nyugtató, altató, 4 adag lsd, kristály (honnanléte kérdéses), 2 doboz aspirin, alkohol és, hogy tutira menjek, előző nap elmentem véradásra, utána se nem ittam, se nem ettem. Nem otthon csináltam persze, elmentem egy hotelbe. Hogy mi történt? Reggel a takarító találz rám ájultan, összehányva, összeszarva magam. Kimostak, rendőr jött, kötelező pszichológushoz járás saját kontómra, apának is. Szerencsére anya nem is tudja, sikerült megbeszélni, hogy előtte titok maradjon.

Tanulság? Max annyi, hogy bármennyire is szép, kedves, okos, "nem olyan" lánnyal is jössz össze, nagy az esélye, hogy megun, hogy keres egy recrea féle fazont és átveri az agyadat, téged pedig a porba tipor. Senkihez se ragaszkodjatok olyan szinten, hogy az elvesztése elviselhetetlen legyen.

Mikor sírások közepette személyesen elváltak útjaink, exem vörös szemekkel mondta, hogy örökké emlékezni fog rám, meg blablabla. Aznap este már a srác ágyában volt, de nem akarta (hm), csak a gyerek szomorúan mondta, hogy nem érzi exem közeledlsét iránta. Így lefeküdt vele. Honnan tudom? Másnap rám irt és elmesélte.

Minden tisztelem a recrea féle emberekért, akik simán átgázolnak mindenen, érzelmek nélkül és ez nem szarkazmus. Mindent elcserélnék egy ilyen agyra!

Na ezért sem akartam menni az eurobarcás találkozóra, mert már nem önmagam vagyok, igaz pont ütközött egy barátom lagzijával is, ahol nagy örömömre én fogtam meg a feleség combkötöjét. Egész este: mikor lesz kislány, van már kiszemelt? Persze, hogy van, csak éppen most [auto_cenzúra] őt valaki, valahol.

Amúgy az internet ilyen téren az emberiség sötét bugyra, nem találkoztam exemmel lassan két éve, de látom neten, hogy boldog, hogy elvette a második családomat, én meg egyedül vagyok, mint egy idióta.

Többet nem írok ehhez, nem kell vigasztalni meg tanácsokat adni, max ha tudtok 150 alatt maroklőfegyvert

Megjegyzem, h én fordítva vagyok bekötve, nem a tipikus magyar ember, vagyis nem vagyok irigy, azaz örülök más sikerének, annak, ha más boldog, sikeres, van pénze, szerelmes, stb...szóval hozzád így is állok. Főként azért, mert én egész jól elvagyok az életben, mégha nekem is megvannak a magam démonjai, mint nektek, csak épp másfajták, és ezek sem irigylésre méltóak, hidd el nekem.

A te sztorid az egyik legbetegebb, amit életemben hallottam, és ezt most ne értsd félre...de, a fenti írásodban rengeteg párkapcsolati tévedés, önmagadnak való hazugság, ferdítés, zsákutca van. Most mennem kell dolgozósba, de délután írok erre, úgyis dolgozik a tempomat én meg unatkozok hazafelé az M6-oson

[Chino]

Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed.

Nem írok az egészre, itt úgyse lehet nagy hatást elérni, annyit csak azokra a részekre, hogy remélem azért valahogy kilábalsz hamarosan. Azt sajnálom, hogy ennyire kevésre tartod magad, hogy egy olyan kapcsolat, ahol láthatóan nem volt meg a kölcsönös tisztelet, ennyire tönkrevert.

Viszont ezt a kiemelt részt én nem tudom megérteni. Hogy lenne már ennyi az emberi élet lényege? Járd be a világot utazómajommal óccsón, menj ki Barca meccsekre, építs iskolákat Afrikában, segíts állatmenhelyeken, annyi dolgot lehet csinálni komolyan. Lehet én nem vagyok eléggé emberközpontú, de a mai világba amikor a lehetőségek tárháza kb végtelen, ennyit várni az élettől csak. Hát én nem tudom. Nyilván nem ez fogja megváltoztatni az életszemléleted, de én ezt a beteges ragaszkodást a kapcsolatokhoz sose értettem. Nyilván jó ha van, én is szeretem, de amikor egyedül van az ember, akkor ugyanúgy lehet örömforrásokat találni, sokszor olyat is amit mással nem lehet.

Alapvetően ilyen témához nem szoktam hozzászólni és nem biztos hogy jó ötlet ilyen bensőséges dolgot megosztani, de talán segíthet egy keveset. Nekem is volt ilyen tapasztalatom. Igaz én a másik oldalról szembesültem ezzel. 5 és fél éve jártam barátnőmmel mikor szakítottam vele. Az utolsó fél-egy év már inkább nyűg/szenvedés volt számomra, már nem is éltünk együtt, de elég későn szántam rá magam. Az egész elég könnyen zajlott le, de pár órával később kaptam egy elég vésztjósló sms-t, ami után nem vette fel a telefont. Csak az isteni szerencsének volt köszönhető, hogy be tudtam jutni és nem kellett betörnöm az ajtót. Először nem is tudtam hogy mi történt vele, csak amikor megtaláltam pár üres gyógyszeres levelet. Egyből felhívtam a mentőket és mondták hogy ne hagyjam elaludni, mert akkor vége. Kb. 2 percen múlt az egész.
Amikor a barátnőjével vittem be neki ruhát alig tudtam vezetni, olyan állapotban voltam. A részletekbe ennél jobban nem akarok belemenni, de elég annyi, hogy három napig csak remegtem és aludni se tudtam.

Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy (nem megbántva téged) ezt megtapasztalva az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság és önzőség. A barátaim hioába mondták, hogy ez nem az én bűnöm, ne magamat okoljam, de tudom, hogy ha ez nem végződik "szerencsésen" egész életemben viseltem volna ezt a keresztet és megmérgezett volna. Szóval csinálhatott szemétséget a lány, de ilyet ő sem érdemel, a szeretteid pedig még kevésbé. Biztos nem gondolkodtál akkoriban józanul, de a családod, barátaid jobban megszenvedték volna, mint te ezt az állapotot. Ezt ne papolásnak vedd, vagy közhelyek puffogtatásának, csak próbálom másik szemszögből megvilágítani a dolgokat és egyszerűen nincs jogod ilyen terhet senkinek a vállára tenni. Hidd el tudom mit beszélek, mert átéltem és még 2 év múlva is rendszeresen leperegtek előttem azok a percek és reszkettem miatta.

[visca el barca]

Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:

Sajnálom nagyon. Mi azért beszéltünk erről- ugye én is hasonló cipőben jártam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nem sikerül kijönnöd ebből.

Azért remélem, hogy sikerül valahogy helyre jönnöd.

ezekből nem lehet helyre jönni. zola ebből a szempontból teljesen olyan mint én, rajtunk az idő se segít. idővel talán jobb lesz, de teljesen "felépülni" sosem lehet belőle. meg kell tanulni elfogadni a dolgokat, máshogy nem megy....

[pezZy]

Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:

Sajnálom nagyon. Mi azért beszéltünk erről- ugye én is hasonló cipőben jártam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nem sikerül kijönnöd ebből.

Azért remélem, hogy sikerül valahogy helyre jönnöd.

[Fecooo]

mennyi vidám ember van itt te jó ég tiszta suicide squad

Egy ilyen Barca BL- idény rengeteget segített...

[visca el barca]

mennyi vidám ember van itt te jó ég tiszta suicide squad

[hajnesz]

Ez már lassan tényleg Més Que un club lesz

[Fecooo]

welcome to the club bro nekem kétszer nem ment. én gyógyszerrel próbáltam de mind2x meghánytattam magam mert beszari voltam.

Üdv társak

Én csak egyszer próbáltam, de csak aludni akartam és jobb módszer nem vált be. fél órán belül a gyomrom kilökte magából és végigdolgoztam a napot fáradtan. ekkor jöttem rá, hogy túl drága a gyógyszer ahhoz, hogy kihányjam...

[palesz77]

Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed.

Nem írok az egészre, itt úgyse lehet nagy hatást elérni, annyit csak azokra a részekre, hogy remélem azért valahogy kilábalsz hamarosan. Azt sajnálom, hogy ennyire kevésre tartod magad, hogy egy olyan kapcsolat, ahol láthatóan nem volt meg a kölcsönös tisztelet, ennyire tönkrevert.

Viszont ezt a kiemelt részt én nem tudom megérteni. Hogy lenne már ennyi az emberi élet lényege? Járd be a világot utazómajommal óccsón, menj ki Barca meccsekre, építs iskolákat Afrikában, segíts állatmenhelyeken, annyi dolgot lehet csinálni komolyan. Lehet én nem vagyok eléggé emberközpontú, de a mai világba amikor a lehetőségek tárháza kb végtelen, ennyit várni az élettől csak. Hát én nem tudom. Nyilván nem ez fogja megváltoztatni az életszemléleted, de én ezt a beteges ragaszkodást a kapcsolatokhoz sose értettem. Nyilván jó ha van, én is szeretem, de amikor egyedül van az ember, akkor ugyanúgy lehet örömforrásokat találni, sokszor olyat is amit mással nem lehet.

Na mindegy, nyilván nem az én dolgom, meg nem egy eurobarca lelkisegély fogja helyrebillenteni az életed, csak nekem ez eléggé érthetetlen dolog. Ugyanolyan mint azok az emberek, akik kapcsolatról kapcsolatra ugrálnak. Nem is értem a motivációt se ebbe, nincs kialakult értékrendje saját magáról, nincs normális énképe, ezért kell neki egy visszaigazolás mástól, hogy ő biza értékes, és ezt egy kapcsolatban keresi? Vagy ennyire nem tud mit kezdeni magával az illető, hogy muszáj mással lennie? Komolyan nem értem ezt a felfogást - ez már nem Zolához tartozik mondjuk, csak eszembe jutott.

[visca el barca]

öngyilkosságot követtem el.

welcome to the club bro nekem kétszer nem ment. én gyógyszerrel próbáltam de mind2x meghánytattam magam mert beszari voltam.

mi ilyenek vagyunk, el kell fogadni. nem lehet mindenki gátlástalan, érzelemmentes szexgép mint recrea ezért nem is akarok párkapcsolatot erőltetni, ha lesz lesz, ha nem nem, nem fogom magam megint tönkretenni senki miatt. én az évek alatt megtanultam h egyedül is lehet (aránylag) boldogan élni. most is itt volt az az idióta nő, egy napig szorongtam miatta meg magam alatt voltam, aztán összekapartam magam és most megint nyomulok egy másik nőre.

[zola8787]

Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:

Páran emlékeztek biztosan, hogy.2 éve dobott 6 év után barátnőm egy egy hónapos facebook beszélgetős srácért.
Hosszú sztori mi volt a 2 év alatt azóta, de nem láttuk egymást, nem kerestük egymást, viszont én látom őt instán meg facen is. Hogy már jóban van a komplett családdal, mindegy.

Nem tudom elfogadni, már ott járok, hogy csakis magamat okolom, bármi is történt. Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed. Ugye én megtaláltam, viszont elengedtem. Ezek után tanácsotokra még pszichológust is kipróbáltam, kamu persze ez a szakma.

Szakítás után 1,5 hónap alatt majdneü 20 kilót fogytam, azóta feljött vagy 40, dagadt lettem. Kétszer kórházba is kerültem eleinte, nem csoda, nem ettem. Harmadszorra pajzsmirigyre műtöttek is, olyan szinte szétcsesztem magam. Előtte fociztam, orvost csak jogsi kiváltáskor láttam.

Kb 1 hónapja öngyilkosságot követtem el. Mivel akasztáshoz, vonatgázoláshoz én gyáva csicska vagyok (meg amekkora.makker nem halnék meg, csak nyomorékká válnék), pisztolyt nem tudtam megint szerezni (egyszer sikerült az elején, de.én.hülye eladtam), ezért maradtak a gyógyszerek. Nyugtató, altató, 4 adag lsd, kristály (honnanléte kérdéses), 2 doboz aspirin, alkohol és, hogy tutira menjek, előző nap elmentem véradásra, utána se nem ittam, se nem ettem. Nem otthon csináltam persze, elmentem egy hotelbe. Hogy mi történt? Reggel a takarító találz rám ájultan, összehányva, összeszarva magam. Kimostak, rendőr jött, kötelező pszichológushoz járás saját kontómra, apának is. Szerencsére anya nem is tudja, sikerült megbeszélni, hogy előtte titok maradjon.

Tanulság? Max annyi, hogy bármennyire is szép, kedves, okos, "nem olyan" lánnyal is jössz össze, nagy az esélye, hogy megun, hogy keres egy recrea féle fazont és átveri az agyadat, téged pedig a porba tipor. Senkihez se ragaszkodjatok olyan szinten, hogy az elvesztése elviselhetetlen legyen.

Mikor sírások közepette személyesen elváltak útjaink, exem vörös szemekkel mondta, hogy örökké emlékezni fog rám, meg blablabla. Aznap este már a srác ágyában volt, de nem akarta (hm), csak a gyerek szomorúan mondta, hogy nem érzi exem közeledlsét iránta. Így lefeküdt vele. Honnan tudom? Másnap rám irt és elmesélte.

Minden tisztelem a recrea féle emberekért, akik simán átgázolnak mindenen, érzelmek nélkül és ez nem szarkazmus. Mindent elcserélnék egy ilyen agyra!

Na ezért sem akartam menni az eurobarcás találkozóra, mert már nem önmagam vagyok, igaz pont ütközött egy barátom lagzijával is, ahol nagy örömömre én fogtam meg a feleség combkötöjét. Egész este: mikor lesz kislány, van már kiszemelt? Persze, hogy van, csak éppen most [auto_cenzúra] őt valaki, valahol.

Amúgy az internet ilyen téren az emberiség sötét bugyra, nem találkoztam exemmel lassan két éve, de látom neten, hogy boldog, hogy elvette a második családomat, én meg egyedül vagyok, mint egy idióta.

Többet nem írok ehhez, nem kell vigasztalni meg tanácsokat adni, max ha tudtok 150 alatt maroklőfegyvert

[recrea]

11 évvel fiatalabb barátnőmmel....Szerencsére én kb 35 perc alatt becsajozok

te egy pedofil szexmániás vagy micsoda kombó.

De te megnyugodhatsz, fiúkra nem lövök...

Egyébként kikérem magamnak, 18 elmúlt, mikor először együtt voltunk, igaz, 19 még nem volt
Amúgy van egy rossz hírem a fiataloknak: csak a test öregszik, a lélek nem

A másik igaz, olyan mint a rohadt drog, rákattansz és nem tudsz mit tenni.

[Initom]

Én 22 vagyok, egyetemi éveim elején jöttem össze valakivel akivel több mint 3 évig voltunk együtt. Szép volt jó volt ő szakított, azóta recrea által vallott elvek alapján élek. Maximálisan alá tudom támasztani amit mond.

Az elérhetetlenség és a magabiztosság minden nőt vonz kb Ha nem velük foglalkozol non stop és érezteted, hogy nem csak Ő van illetve ha valamit olyat csinál ami nem tetszik és erre te tovább lépsz azt zabálják

[visca el barca]

11 évvel fiatalabb barátnőmmel....Szerencsére én kb 35 perc alatt becsajozok

te egy pedofil szexmániás vagy micsoda kombó.

[recrea]

Szeretném, ha többen is válaszolnátok az előző témára, viszont kérdeznék én is valamit
Budapestiek, mit ajánlatok közös programnak barátnővel, egy keddi napon?
kb. 13-tól 17-ig érnénk rá, szóval sajnos egész délutános program nem játszik.
Nézegetem már pár napja a neten, de semmi értelmes dolgot nem találtam, ami nem 20k-ba kerül, és jól is éreznénk magunkat

Gyertek fel hozzám inni Amúgy vár, citadella, Margit-sziget, megtervezitek tömegközlekedéssel kb ennyi időbe belefér, autóval pláne. És eddig pénzbe nem kerül

Ha már én ugattam, akkor jó 3 év (2,5 év együttélés) után tavaly novemberben mentem szét az én kezdeményezésemre 11 évvel fiatalabb barátnőmmel, azóta se veled, se nélküled kapcsolat, kínlódás, összejártunk, most két hónapja már nem, neki is voltak fiúk, nekem pláne csajok. Kapcsolatot tartjuk, amit nem kéne, talán most szabadulni majd egymástól szeptemberben, én sem tudom elengedni, ő meg tönkre van verve lelkileg.


Szégyen, nem szêgyen, az első és egyetlen barátnőm volt, aki mellett nem dugtam félre, mondjuk a végén már nem rajtam múlt sajnálom, mert ő nekem a nagy szerelem, de nem megy együtt. Szerencsére én kb 35 perc alatt becsajozok, szóval ilyen gondjaim nincsenek, most éppen több is van.

Btw, csak jót és szépet tudok róla mondani, nem is mernék mást, tudja a nevemet és (lehet) olvassa a fórumot

[krosz31]

Szeretném, ha többen is válaszolnátok az előző témára, viszont kérdeznék én is valamit
Budapestiek, mit ajánlatok közös programnak barátnővel, egy keddi napon?
kb. 13-tól 17-ig érnénk rá, szóval sajnos egész délutános program nem játszik.
Nézegetem már pár napja a neten, de semmi értelmes dolgot nem találtam, ami nem 20k-ba kerül, és jól is éreznénk magunkat

Ha szeretitek a művészetet akkor érdemes a Frida Kahlo kiállítást megnézni a várban, utána kis séta-fagyizás/kávézás. A kilátás nem [auto_cenzúra], van fent starbucks is a halászbástyánál szóval olyan 5-10 k ból ki lehet hozni

[hajnesz]

Szeretném, ha többen is válaszolnátok az előző témára, viszont kérdeznék én is valamit
Budapestiek, mit ajánlatok közös programnak barátnővel, egy keddi napon?
kb. 13-tól 17-ig érnénk rá, szóval sajnos egész délutános program nem játszik.
Nézegetem már pár napja a neten, de semmi értelmes dolgot nem találtam, ami nem 20k-ba kerül, és jól is éreznénk magunkat