Offtopic

[noname]

A gond az h 6 év után kb minden dolog rá emlékeztet. Embere válogatja, de nekem az ilyesmi nehezen menne érzelmi kötődés nélkül. Anélkül az egész csak egy üres cselekedet és mikor vége csak annyit érzel, hogy ez mennyivel kevesebbet jelentett most, mint amikor még olyannal voltál, akit szeretsz.

[Forcabarca8]

Én csak egyetlen dologban vagyok biztos: bevált módszer biztosan nincs, esetleg irányvonal, amin haladva esetleg gyorsabban tovább tudsz majd lépni.

Tanulva az eddigi hibáimból az utolsó, komolyabb volumenű szakításom után alkalmazott terápia:
- 0 kapcsolat az ex-szel:lehet, hogy gyerekesnek tűnik, de töröltem facebookról, telefonszámát szintén. Ő már a múltad része, nem kell tudnod, hogy mi történik vele, így teljesen logikus lépés a kapcsolat minden formájának megszüntetése.
- hobbi: lekötöttem magam én is, eljártam folyamatosan focizni, a heti 7 napból 4-5 alkalommal. Új csapatba is bekerültem, ahol érdekes emberekkel találkoztam. A meccs ideje alatt tuti, hogy nem fogsz a volt asszonyon agyalni.
- program: a maradék szabadidőmet haverokkal töltöttem leginkább, de heti szinten mentem moziba vagy mentem el sétálni
- csajozás: csütörtökön költözött el tőlem az exem, szombaton már másik csajjal voltam. (nem hencegés, csak egy picit Itt azért megjegyezném, hogy férfiként szerencsés helyzetben vagy a szakítás során, mivel nekünk nem akkora szükség/követelmény a szex esetén az érzelmi kötődés. Nem azt mondom, hogy fűvel-fával, de nem árt, hogyha megállsz egy-két bokornál kiüríteni a tárat. Nekem pl. ez a "kaland" olyan mérhetetlen megkönnyebbülés adott, hogy utána egyik napról a másikra folyamatosan lett könnyebb. Régebben szenvedtem hónapokig, ezt meg folyamatos ismerkedéssel, flörtöléssel lerövidítettem minimális időtartamra.

Ami szerintem mindenkinek segít: lehetőleg ne sokat legyél egyedül és vágj bele új dolgokba. A régi, rutinszerű dolgok közül meg ejts párat, ami rák emlékeztetnek.

[El fanático]

Noname, nem tudom, hogy kíváncsi vagy-e a "sötét oldal" véleményére, meglátásaira is, de ha igen, akkor dobj egy privát üzenetet, aztán átbeszéljük a dolgot...

Sokan-sokféle tanácsot adtak, általánosságban... A mindennapok elviseléséhez jókat írtak, de tapasztalatból írom, hogy hónapok múlva sem lesz könnyebb...
Azt írják, akkor jobb, ha haragudni tudnál rá vagy megutálnád...
Ami másnál működött, nem biztos, hogy nálad is fog...

Nálam nem működött, pedig mikor eljegyzés előtt én szakítottam a 4 éves kapcsolatomban, azt azért tettem, mert már utáltam és dühös voltam rá ( ő pedig eljegyzést akart, mert ennyire egoista barom volt és ennyire csak önmagával törődött ) mégis... Másfél évig! nem találtam utána a helyem, pasizás gondolatára is okádhatnékom volt, annyira elegem volt...
A másik félnek persze kényelmes, ha megutálod és ki is mutatod... Számára megkönnyíted az érzelmi elválást, mert igazolod, hogy jó döntést hozott azzal, hogy elhagyott... Lám, mekkora idióta vagy és bunkó...stb. Ugye?

Neked jobb lesz attól, hogy egy felszarvazott dühöngő őrültet csinálsz magadból?
Látod, van aki azt állítja - Tivornya - hogy neki jobb lett...
Negatív hozzáállásra megkapta a csajtól az áhított negatív visszacsatolást, egyaránt kiélték egymáson az agressziójukat egy jó kis sárdobálás keretén belül, aztán mentek a maguk dolgára...
...és még minimum hetekig azon rágódtak, hogy mekkora barom a másik és még jobban elintézhettem volna, de nem... Tipikus, de nem jó megoldás. Az emberek nagy része viszont képtelen másképp intézni és ez független attól, hogy melyik fél a hibás...
Nem egy helyen a rendőröknek kell közbe avatkozni, annyira jól sikerül a Tivornya tanácsát megvalósítani...

Nah, szóval... ha van kedved beszélgetni, dobj egy privit

[zola8787]

Az alkohol csak úgy segít, ha tudod a határaidat és haverjaiddal elmész bulizni, sörözgetni, kikapcsolódni. Ha teljesen részeg leszel csak rontasz a helyzeteden.
Ha úgy érzed, hogy nem tudnál vele maradni, illetve a hölgy biztosan nem akar már téged, akkor hagyd, ha ez egyszer megtörtént, akkor megfog történni még egyszer és ismét neked lesz rossz, mert hidd el, ha ezután melletted van azt mutatja, hogy neki is milyen rossz, de hidd el, ha nem vagy a közelében felszabadult vidám lesz.

A sportot én is ajánlom, nem csak, hogy közben kikapcsolódsz, de a testednek is jót teszel. Nálam a futás meg a kondi segített, ugyanis engem már 2 lány is megcsalt, igaz én nem voltam velük ilyen sokat, mint te.

A sport mellett nézzél valami hobbit, például mondták a sorozatnézést itt páran, az tényleg király, vagy nézz fel imdb-re és kezd el nézni a legjobb filmeket. (Én is múlt héten néztem meg például a Rocky-t, valami kegyetlen gyenge film, csak azért mondják jónak, mert régi )

Egyáltalán nem mondom hülyeségnek a csajozást, nem kell szimplán személyesen, neten is írogathatsz kis flörtöléseket másoknak, azzal is gyorsabban kijönnél a szomorúságból.

Sport, filmek, kis flörtölések és az idő.

[TripleH]

2 dolog, az alkohol nem fog segíteni, max ha telefontól elzárva próbálod, második, barátok sokat tudnak segíteni, és mihamarabb kezdj el ismerkedni, az majd segít túltenni magad. A legfontosabb pedig, ne felejtsd, ha a csávó eléd kerül, ugyan annyit kapsz érte mint egy normálisért!

[Zozzy 5]

A szakemberes dologgal nekem több problémám is van. Az egyik, hogy átlátnék rajta. Romániáról van szó, őket csak a pénz érdekelné, semmi más. Én nem akarnék megnyílni, vagy megjátszanám h jobban vagyok, mert meg tudom és semmit se érnék vele. Szívesebben beszélek olyanokkal, akiket nem fizetnek ezért, nekik hamarabb hiszek, jobban megfogadom.

értem, ettől függetlenül remélem, hogy jó irányban tudnak majd változni a dolgok nehéz élethelyzet, kitartást hozzá!

[Nero.]

Menj le edzeni pattintsd ki magad, vagy kezdj el komolyan éjszakázni meg kimaradni a spanokkal ott majd vígaszra lelsz. Én is megtörtem amikor vége lett az egyetlen komolyabb kapcsolatomnak, még mindig eszembe jut a csaj minden nap, de ez az élet egyszer minden véget ér és 6 év alatt azért rendesen bele lehet fásulni a dolgokba meg egymás agyára menni.

Az érzés sose múlik el csak majd szép lassan hozzászoksz. Hát majd amikor facebookon meglátod vagy ismerősöktől meghallod hogy már összeállt egy másik bikával az lesz a komoly.

[noname]

szóval ezekre úgyse fogsz hallgatni..

Jelenleg én se tudom mit tegyek, tehát kimondottan hasznos mások véleményét olvasni.

A szakemberes dologgal nekem több problémám is van. Az egyik, hogy átlátnék rajta. Romániáról van szó, őket csak a pénz érdekelné, semmi más. Én nem akarnék megnyílni, vagy megjátszanám h jobban vagyok, mert meg tudom és semmit se érnék vele. Szívesebben beszélek olyanokkal, akiket nem fizetnek ezért, nekik hamarabb hiszek, jobban megfogadom.

[Cseri]

Zozzy-féle pszihomókust meg azonnal felejtsd el! Azok sosem voltak orvosok, vagy szakemberek, csak miután a lobbinak köszönhetően őket is megszánták a doktori címmel (és "gyógyszer"-felírási kötelezettséggel).

éltem a gyanúperrel, hogy a hozzászólásom ki fogja váltani ezt a reakciót ez nem baj, nem is szeretnék erről vitatkozni, mindenki azt gondol, amit szeretne. noname-nek címeztem, mert úgy gondolom, hogy segíthet neki, ő pedig azt kezd vele, amit szeretne és jónak lát

Ha ilyen stílusban írsz Tivornya, tájékozódj. A pszichiáter orvosi végzettség, orvosi karon szerzik, a pszichológus nem az nem is szerepel a nevük előtt,max.,ha tudományos doktorok(phd)Ők nem is írhatnak fel gyógyszert. Másrészt a szakmák többségét "megszánták" doktori címmel ugyanis tudományos fokozat szerezhető egy csomó szakmából,de ettől még nem írnak fel gyógyszereket. A Zozzy 5 által felvetett segítő szakmáknak pedig bőven van létjogosultsága ilyen esetben is,de ezt majd nyilván noname dönti el.

[Tivornya]

Zozzy-féle pszihomókust meg azonnal felejtsd el! Azok sosem voltak orvosok, vagy szakemberek, csak miután a lobbinak köszönhetően őket is megszánták a doktori címmel (és "gyógyszer"-felírási kötelezettséggel).

éltem a gyanúperrel, hogy a hozzászólásom ki fogja váltani ezt a reakciót ez nem baj, nem is szeretnék erről vitatkozni, mindenki azt gondol, amit szeretne. noname-nek címeztem, mert úgy gondolom, hogy segíthet neki, ő pedig azt kezd vele, amit szeretne és jónak lát

És vajon miért is számítottál ilyen válaszra? Talán, mert jogos volt?
Na továbbállok inkább, nem zavarom a beszélgetést

[Zozzy 5]

Zozzy-féle pszihomókust meg azonnal felejtsd el! Azok sosem voltak orvosok, vagy szakemberek, csak miután a lobbinak köszönhetően őket is megszánták a doktori címmel (és "gyógyszer"-felírási kötelezettséggel).

éltem a gyanúperrel, hogy a hozzászólásom ki fogja váltani ezt a reakciót ez nem baj, nem is szeretnék erről vitatkozni, mindenki azt gondol, amit szeretne. noname-nek címeztem, mert úgy gondolom, hogy segíthet neki, ő pedig azt kezd vele, amit szeretne és jónak lát

[Tivornya]

Az meg, hogy most nap mint nap beszélsz vele, az a lehető legrosszabb dolog. Akkor aztán tényleg nem fogsz továbblépni, és még ha jön is egy újabb valaki a képbe, akkor se tudsz rá koncentrálni.. Nyilván nehéz, de ilyenkor kell erőt venni magadon azért, hogy ne fél vagy 1 év legyen a szenvedési szakasz, hanem csak pár hét/hónap. Újra összejönni meg aztán végképp nem szabad, annak tényleg semmi értelme - de mindig azt hiszi az ember, hogy csak másnál nincs, nálunk máshogy van, szóval ezekre úgyse fogsz hallgatni..

Ebben teljesen igazad van

Zozzy-féle pszihomókust meg azonnal felejtsd el! Azok sosem voltak orvosok, vagy szakemberek, csak miután a lobbinak köszönhetően őket is megszánták a doktori címmel (és "gyógyszer"-felírási kötelezettséggel) és szabadon nekikezdhettek az emberek kínzásának(pl. lobotómia).

[Zozzy 5]

nem tudom, hogy gondoltál-e rá, de ilyen helyzetekben sokat segít a szakember is. egy 3-4 alkalmas találkozás egy pszichológussal jó lehetőség arra, hogy kibeszéld magadból a dolgokat, másrészt eközben benned is formálódnak, változnak az érzések, ráláthatsz olyanokra, amik most homályosak, és ezáltal könnyebben mehet a feldolgozás is, plusz az önismeret, amire közben szert teszel, a későbbiekben is hasznodra lehet.
a 3-4 alkalom nincs kőbe vésve, csak arra akarok vele utalni, hogy a pszichológussal nem feltétlen kell több hónapos vagy éves, feltáró terápiára szerződni, vannak kifejezetten olyan szakpszichológusok (tanácsadó szakpszichológus. egyébként a név csalóka, mert pont arról van szó, hogy ahhoz segít hozzá, hogy te megtaláld a megoldást, nem ő ad tanácsot), akik a mentálisan nem beteg emberek életvezetési, párkapcsolati kríziseire, elakadásaira vannak specializálva, és célzottan erre a problémára lehet velük szerződni egy néhány alkalmas ülés keretében. aztán persze lehet maradni tovább, ha megtetszik ha esetleg érdekel részletesebben, hogy miféle pszichológusok vannak és ki mire "való", szívesen megírom.

na szóval nem azt akarom mondani, hogy mindenféleképpen szakemberhez kell menni ilyenkor, mert az ember egyedül ezzel nem tud mit kezdeni. de ahogyan érzed, hogy jól esik erről beszélni barátokkal vagy akár itt a fórumon is, hasznos lehet olyannal is megtenni ezt néhány alkalommal, aki kifejezetten a segítő beszélgetésben képzett

[palesz77]

Elolvastad egyáltalán noname esetét?

Nyilván nem.. Amúgy abból adódik a más megoldási módszerünk, hogy én egyáltalán nem vagyok heves természetű, és kevésbé vagyok érzelem irányította ember. Nekem az se okoz pl nagy nehézséget, hogy egy rossz dolgon továbblépjek, legalábbis már nem. Mindegy miről legyen szó.

Persze h az én hibám is. Hirtelen haragú vagyok, volt h rákiabáltam hülyeségek miatt, pl felhúztam magam egy játékon. Neki is megvoltak a hülyeségei az év alatt, amik engem készítettek ki: néha lustaság, trehányság. De mindig megbeszéltük. Nem csak annyit mondtunk eddigi években, hogy ne beszélj csúnyán, hanem komolyan felnőtt módjára megmondtuk: figyelj, én most nem vagyok boldog, változtatnunk kell. És változtattunk és jobb lett.

Ezek mondjuk szerintem nem voltak akkora problémák, mindenkinek vannak hibái, de megbeszéltétek, próbáltatok változtatni..

Én néha rosszul viselkedtem vele, ő pedig sose mondta, azt hitte anélkül túl lesz a hibáimon, hogy azokat valaha felhozná, felgyűltek benne a tüskék és most úgy érzi már nem szerelmes belém. Törődik velem, de ennyi. Ő is volt, amikor rosszul viselkedett velem, de mindig megmondtam és jobb lett. Náluk ez családi vonás, de azt hittem, legalább velem tud teljesen nyílt lenni.

A probléma ez volt. Ezzel meg nem tudsz mit csinálni. Max annyi, hogy lehet rosszul reagáltál valami őszinte "kifakadására", vagy nem tudom, és ezért nem mert elmondani többet. De igazából ezt is meg kellett volna beszélni, szóval..

Az meg, hogy most nap mint nap beszélsz vele, az a lehető legrosszabb dolog. Akkor aztán tényleg nem fogsz továbblépni, és még ha jön is egy újabb valaki a képbe, akkor se tudsz rá koncentrálni.. Nyilván nehéz, de ilyenkor kell erőt venni magadon azért, hogy ne fél vagy 1 év legyen a szenvedési szakasz, hanem csak pár hét/hónap. Újra összejönni meg aztán végképp nem szabad, annak tényleg semmi értelme - de mindig azt hiszi az ember, hogy csak másnál nincs, nálunk máshogy van, szóval ezekre úgyse fogsz hallgatni..

[Tivornya]

Noname! Pont ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezel, mint én!

részvétem

Én élvezem az életemet Az asszonypajtás meg vagy megszok engem, vagy megszökik...az előző szökött, azóta néha látom a közösségi oldalakon, hogy visszakacsintgat az azóta 3. élettársa ellenére is. A mostani inkább marad, mert rájött, hogy hiába vagyok nagyképő, "rohadék népművészeti cserépedény", nálam őszintébb és megbízhatóbb pasit nem fog találni. Ki is használom

[noname]

Noname! Pont ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezel, mint én!

részvétem

[kfranky]

Arra gondolj, ha még valami csoda folytán visszamenne hozzád, az a kapcsolat már nem lenne ugyanolyan, mint régen. És nem csak érzelmileg. Ő már nem volt boldog ebben a kapcsolatban, ha szereted, akkor engedd el, és ne is keresd! Maradj meg neki egy szép emléknek, mint egy olyannak, akit sajnál/szán. És akkor még az is lehet, hogy szabni fogja a csőrét, hogy milyen hamar túlléptél rajta!

[Tivornya]

Noname! Pont ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezel, mint én!

[Bob_Marley]

Szerintem meg ezen nincs mit átbeszélni és csak rosszabb lesz. Ha egyszer valaminek vége akkor vége. Én sosem hiszek olyanokban, hogy majd akkor újrakezdjük. Osztom a többiek véleményét, tovább kell lépni ha nagyon fáj akkor is. Én is hasonlót éltem át, csak én ezt házasságban. 6 év együttlét után és másfél év házasság után egyszer csak vége lett (én voltam a hibás nagyrészt ezt be kell ismernem), ráadásul külföldön voltunk, gyakorlatilag minden amit odáig sikerült felépíteni az romba dőlt....De fel kell dolgoznia és menni kell tovább. Én is tudom ajánlani, hogy kezdj el többet sportolni noname, vagy bármilyen plusz hobbit találj. Gitározás, festészet, költészet bármit. Az elvonja a figyelmedet és új irányba tud formálni. Itt tavasz, kivirágzik a város, ismerkedj, beszélgess emberekkel, szerezz új kapcsolatokat és szép lassan elfelejted. Hajrá

[noname]

Persze h az én hibám is. Hirtelen haragú vagyok, volt h rákiabáltam hülyeségek miatt, pl felhúztam magam egy játékon. Neki is megvoltak a hülyeségei az év alatt, amik engem készítettek ki: néha lustaság, trehányság. De mindig megbeszéltük. Nem csak annyit mondtunk eddigi években, hogy ne beszélj csúnyán, hanem komolyan felnőtt módjára megmondtuk: figyelj, én most nem vagyok boldog, változtatnunk kell. És változtattunk és jobb lett. Most nem mondta nekem egy szóval sem h nem boldog. Én se tudtam mindenre figyelni, mert kissé problémás időszakom volt és neki is, de csak egyszer kellett volna mondja h boldogtalan és kétségei vannak és bármit megtettem volna h boldog legyen. Még most is megtenném. Pont azért nem kellett mindig kérdezgetni, hogy minden OK-e, mert eddig mindig megmondtuk. Még ő sem érti h mi történt. Lehet az lenne a legjobb, ha megszakítanám vele a kapcsolatot, de erre jelenleg képtelen vagyok. Én egy antiszociális ember vagyok, mellé néha arrogáns, hirtelen haragú, de röhejesen őszinte, segítőkész és sosem haragtartó. Kevés barátom van. Minden a barátnőmmel beszéltem meg. Most itthon vagyok és itt van 2 szülő, akik 40 évvel idősebbek nálam és ők is azt akarják, hogy utáljam, de képtelen vagyok. Azért is írok ide. Beszélgetek rendszeresen haverokkal, de miután 6 év alatt, sőt, talán egész életem alatt egyetlen ember volt, akinek 100%-ban kinyíltam, aki látott engem szenvedni, aki tudott minden gondolatomról, nem megy.

Még most is neki mondtam meg, hogy érzek, a legsötétebb gondolatokat is, mert ő az egyetlen, aki igazán ismer/ismert. Próbáltam nem beszélni vele, de képtelen vagyok rá. Tudom, hogy szánalmas, de az én szempontomból ilyen volt ez a kapcsolat. Egy rohadt világ közepén egy sziget, kettőnkkel.

Köszönöm, hogy segítetek. Az ilyen tényleg segít. Nem csak olvasni más eseteket, de kiírni magamból is, amit érzek. Anonim módon írni mindig is könnyebb volt.

Daffynak még annyit válaszolnék, hogy hasonlóval próbálkozom. Gyakorlatilag egész nap számítógépen játszom dotát, mert az 100%-ban leköti a figyelmemet. De amikor nem játszom, sírógörcs kerülget vagy el is fog.


Palesznak pedig: már otthagyta azt az illetőt is, mert ő maga sem tudja, hogy mit akar. Megbeszéltük. Én néha rosszul viselkedtem vele, ő pedig sose mondta, azt hitte anélkül túl lesz a hibáimon, hogy azokat valaha felhozná, felgyűltek benne a tüskék és most úgy érzi már nem szerelmes belém. Törődik velem, de ennyi. Ő is volt, amikor rosszul viselkedett velem, de mindig megmondtam és jobb lett. Náluk ez családi vonás, de azt hittem, legalább velem tud teljesen nyílt lenni.

[Tivornya]

Hogy mitol jutottak oda, hogy a csaj felrekacsintott. Ennek azert szokott oka lenni, amit ha nem tudsz, akkor csak ezen orlodsz. Ha meg kiderul, hogy semmi nem volt, akkor szimplan egy olyan no volt, akire idot se erdemes pazarolni. Nekem ez segitene, en pl azt nem ertem, hogy azzal nekem mitol jobb, hogy jelenetet rendezek vele meg az uj pasijaval..

Elolvastad egyáltalán noname esetét? A lényeg, hogy a csaj is azt akarja, hogy megutálja! És ha az embernek saját magát kell megutáltatnia bárkivel is, abban az egyik legrutinosabb vagyok a 7milliárd közül

[palesz77]

Hogy mitol jutottak oda, hogy a csaj felrekacsintott. Ennek azert szokott oka lenni, amit ha nem tudsz, akkor csak ezen orlodsz. Ha meg kiderul, hogy semmi nem volt, akkor szimplan egy olyan no volt, akire idot se erdemes pazarolni. Nekem ez segitene, en pl azt nem ertem, hogy azzal nekem mitol jobb, hogy jelenetet rendezek vele meg az uj pasijaval..

[Tivornya]

Szerintem.. Ulj le es beszeld at vele. Mit rontottatok el, mik miatt erezhette ugy, hogy a mas fele kacsintgatas a jo megoldas, stbstb. Mert ahogy recrea is irta, nehez belatni, de egy kapcsolatot csak nagyon extremben tud 1 ember elrontani.. Es amig marad benned tuske, meg lezaratlan szalak, addig tovabblepni sem fogsz tudni. Nyilvan ez a nehezebb megoldas, berugni meg konnyu nocskekkel banatot elfojtani konnyebb, de hosszutavon ezzel jarsz szerintem jobban. Es igy legalabb a kovetkezo kapcsolatodban nem koveted el ugyanezeket a hibakat.

Amugy a nehez szerintem az "uresjaratok" kitoltese lesz, azoknak az idoszakoknak, amiket egyutt toltottetek, es most nincs mit csinalni. En speciel valami sportot es konyvet/sorozatot ajanlanek ezekre az idoszakokra. Elterelik a figyelmed, es nem lesz idod onsajnalatra. Aztan meg kozhely, de csak az ido segit ezen..

Azt meg gondolom, hogy meg szereted, de olyan novel ugyse lehet egy eletre tervezni, aki egy feljovo kapcsolati problemat nem megoldani akar, hanem amikor erzi, hogy valami rossz, akkor felrekacsint ahelyett, hogy megprobalnatok megbeszelni.. Tudom, hogy nehez ezt elfogadni, meg belatni, de attol meg igy van.

Hozzatennem meg, hogy nem vagyok ey nagyon erzelmes ember, ugyhogy lehet neked masok segitenek, de en ezt csinalnam. Plusz fb-on meg mindenhol "elruntetnem", hogy ne fussak bele folyton.. De ez a legkevesebb.

Mit kéne ezen beszélni? Az ex megérkezik az új párjával és majd hármasban kedélyesen elcseverésznek, vagy mire gondolsz? Ilyen helyzetben nem a téma nyújtása a legjobb, hanem a minél hamarabbi lezárása, ami a jó nagy egymásbarúgással garantáltan sikerül!

[palesz77]

Szerintem.. Ulj le es beszeld at vele. Mit rontottatok el, mik miatt erezhette ugy, hogy a mas fele kacsintgatas a jo megoldas, stbstb. Mert ahogy recrea is irta, nehez belatni, de egy kapcsolatot csak nagyon extremben tud 1 ember elrontani.. Es amig marad benned tuske, meg lezaratlan szalak, addig tovabblepni sem fogsz tudni. Nyilvan ez a nehezebb megoldas, berugni meg konnyu nocskekkel banatot elfojtani konnyebb, de hosszutavon ezzel jarsz szerintem jobban. Es igy legalabb a kovetkezo kapcsolatodban nem koveted el ugyanezeket a hibakat.

Amugy a nehez szerintem az "uresjaratok" kitoltese lesz, azoknak az idoszakoknak, amiket egyutt toltottetek, es most nincs mit csinalni. En speciel valami sportot es konyvet/sorozatot ajanlanek ezekre az idoszakokra. Elterelik a figyelmed, es nem lesz idod onsajnalatra. Aztan meg kozhely, de csak az ido segit ezen..

Azt meg gondolom, hogy meg szereted, de olyan novel ugyse lehet egy eletre tervezni, aki egy feljovo kapcsolati problemat nem megoldani akar, hanem amikor erzi, hogy valami rossz, akkor felrekacsint ahelyett, hogy megprobalnatok megbeszelni.. Tudom, hogy nehez ezt elfogadni, meg belatni, de attol meg igy van.

Hozzatennem meg, hogy nem vagyok ey nagyon erzelmes ember, ugyhogy lehet neked masok segitenek, de en ezt csinalnam. Plusz fb-on meg mindenhol "elruntetnem", hogy ne fussak bele folyton.. De ez a legkevesebb.

[Tivornya]

Recrea
Egy lezáru kapcsootban már nem az okokat kell keresni, hanem a szabadulás lehetőségét. A komoly problémák radikális megoldásért kiáltanak, véletlen sem szabad nyitott ajtókat és pozitív élményeket bent tartani, azzal csak magának árt az ember! Minél hamarabb szabadulni kella problémától és lapozni, ehhez meg [auto_cenzúra] kevés a himihumi megoldás.