2024.01.09. 10:14:23
Nem muszáj egyetértenünk ezekben. És teljesen logikus amit írtok az önbizalomnövelő meccsekről... csak sajnos ez önmagában logikus, kontextusba helyezve pedig rohadtul nem.
Sztem messze nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy az ilyen kvázi tét nélküli meccseken önbizalomtuningra koncentráljunk. Jó lenne itt tartani, mondjuk egy Bayern vagy City szintjén, de nem küldhetjük fel a legjobbakat, hogy játsszanak teljes erőbedobással, de nyomás nélkül. Ez lenne ugyanis az önbizalomtuning, ha nincs semmi extra(!) nyomás, viszont játszhat a szokásos csapat, max 1-1 kiegészítő emberrel.
Vagy jó lenne az is, ha csak egy európai középcsapat szintjén lenne a játékoskeretünk olyan szempontokból, mint minőségi homogenitás vagy létszám, és akkor lehetne egy "komplett" B csapatot edzetni és gyakoroltatni, ugyanazzal a játékkal és alapelvekkel, amivel az A-t is.
Nincs játékoskeretünk. Ezért:
a.) Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a komplett ("gála")kezdőt felküldjük, vagy éppen azt, hogy teljesen komolyan vegyük ezeket a meccseket, és úgy küldjük fel a játékosokat a pályára, mintha ez egy sima tétmeccs volna, és semmi egyéb szempont nem is lenne.
b.) Nincsenek helyettesítő elemek a padon, nincsenek jó játékosaink akik egy kieső esetén vagy rotációban jól használhatóak. Mivel ez így van, nem lehet egy az egyben berakni embereket a másik helyére, nem lehet komplett csapatrészeket próbálgatni, meg hasonló játékokat játszatni. A legtöbb, amire ezzel a játékoskerettel képesek vagyunk ilyen meccseken, az szerintem pont az, amit látunk is: A tartalékok kapnak egyéni bizonyítási lehetőséget illetve játékperceket, legyenek akármilyen rosszak VAGY akármilyen tapasztalatlan ifisták.
Másrészt ahogy írtam, annyira nem vagyunk jók most önbizalom terén, annyira nincs meg a mentális stabilitás, hogy gyakorlatilag nem hibázhatnak a fiúk. Olyan szinten van edző és játékosok is kikezdve minden egyes hiba vagy rosszabb meccs után, hogy egyszerűen képtelenség már bármire legyinteni. Hiába igaz, hogy normál esetben kapunk egy gólt a negyedosztályú csapattól, és 5 perc alatt tudunk rá hárommal válaszolni, nem fog menni, mert megremegnek a lábak. Mindenki folyamatosan ki van kezdve a szurkolók, és főként a sajtó meg a social média díszpintyei által. Minimális mozgástér sincs bármiféle hibára, így meg szerintem nem lehet normálisan dolgozni. Senkinek, semmilyen körülmények között.
Nyilván nem egy góllal vagyunk jobbak a negyedosztályú csapatnál, mégis volt egy borzalmas 15-20 perc ott, mintha nem is tudták volna, merre játszanak....
Elég csak végignézni az élő topikunkon. Nem a többség, de néhány jómadár itt is volt... 2-1re vezettünk még mindig, egy krumpliföldön, egy tartalékos csapat 30%os effortja mellett, de volt ember aki képes volt azt leírni, hogy mégis micsoda szégyen ez, hogy gólt merünk kapni... meg hogy nem vezetünk már öt góllal. Tényleg, micsoda szégyen, hogy 22 ember futott ki a pályára, és úgy tűnik, hogy nem csak a Barca 11e látott már labdát életében. Micsoda szégyen, hogy még egy negyedosztályú szöglet is tud jól pattanni. Na mindegy, szerintem a sajtó és a szurkolók óriási felelősséggel, vastagon benne vannak abban, hogy napjaink csapatának az indokoltnál jóval nehezebb a dolga. Különösen gáz ez úgy, hogy mindenki, aki elvileg a csapat támogatója lenne, pontosan tudja: rengeteg fiatal van a keretben, és rengeteg ember, akinek a legnagyobb problémája az önbizalom, nem pedig a képességek hiánya.
Idén egész egyszerűen szerintem messze nem adottak a körülmények és a lehetőségek ahhoz, hogy úgy kezeljük ezeket a meccseket, ahogy szerintetek kéne. Nem átléphető fizikai korlátai vannak, többek között.
Alapvetően én elégedett voltam a meccsel, mert pontosan tudtam, hogy mire számíthatok, mik a kiindulási alapok. Kb ugyanezt várom a kövi körben is.
Az Osasuna ellen pedig nem, mert a szuperkupában ez már elődöntő, és úgy fest, hogy komolyan akarjuk venni. Annak ellenére, hogy szerintem ez súlyos hiba, ilyen kerettel négy sorozatban is megpróbálni végig versenyezni.
"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
- József Attila
A sok csalódottság miatt szerintem már hiperérzékenyek vagyunk minden rossz pillanatra. 
