én nem hibáztatnám VV-t, megtette amit tudott, nem volt mázlink sem, ha meg a visszavágón parádézik akkor meg mindenki áldja, ami inkább aggasztó h nem volt ötlet az előrejátékban, éppen ezért vagyok bizakodó, hiszen ha ezek a srácok összekapják magukat akkor csuhajj... és valsz a poolnak meg nem lesz még egy olyan napja h gyakorlatilag minden probálkozásából gólt szerez!Marcelinho írta: Drága "jó" kapusunk Valdes néha, (szerdán is) olyan gyógypedes szinten játszik, hogy azt már fáj nézni. Alapba nincs bajom a sráccal, de a csapatérdek tényleg megkívánna már egy Buffont (vagy hasonlót).
0 - 3
én alapvetően több klubnak szurkolok... ez baj? akkor én egyedi eset vagyok?lionelmessi19 írta: Alapvetően az a lényeg, h egy ember igazán csak egy klubnak szurkol, persze mindenkinek megvan a kedvence minden bajnokságban, de akkor is csak egy lehet, amelyikért "tövig rágja a körmét".
És ezt az egyet nem lehet váltogatni, ha a poolnak megy jobban, akkor nekik, ha a barca bl-t nyer, akkor nekik.
lionel, nem erről van szó. Olvass kicsit visszább.lionel19 írta:Miből gondolja itt bárki is hogy egy ember egy klubnak tud csak szurkolni???
Biztos valamenyi klubbnak jobban szurkol, de szurkolhat valaki több klubnak is!
Ez nagyon szép volt. A legjobban a idézem : "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart" tetszett. Gyönyörű mondat és nagyon igaz. Fantasztikus ahogy a Barca összehozza az embereket, legyenek azok 30 vagy 15 évesek. Ahogy ez a teljesen más korosztály ugyan úgy érez vmi iránt és ugyan olyan érzéssel, izgalommal és félelemmel nézik végig azokat a bizonyos 90 perceket. Csodálatos dolog és ez az amiért az igazi szurkolók szorítanak ezért a csapatért.varga tamás írta:Zozzy %: megfogalmaztad a lényeget, és büszke vagyok Rád, és mindenkire, aki hasonlóképp gondolkodik. Mert, igenis vannak fontos dolgok az ember életében, vannak dolgok, amikért élni érdemes. Én 30 éves vagyok, és én is sírtam már Barca-meccs után - lehet, h sokan hülének néznek, de vállalom. Számomra Barca-drukkernek lenni egy életérzés, egy kegyelmi állapot. Tudni, hogy van egy nagy CSAPAT tőlünk messzire, amelynek gyönyörű történelme van, amelynek kiváló labdarúgói vannak, ahol olyan játékosok, zsenik rúgták a bőrt, mint Samitier, Seguer, Ramallets, Escolá, Bosch, Miramontes Luis Suárez, Enrique Gensana, Urruti, Schuster, Rexach, Cruyff, Neeskens, Simonsen, Krankl, Miguel Reina (Pepe Reina apja), Perico Alonso (Xabi Alonso apja), Lineker, Sadurni, és még sokan mások. És van egy csapat, amelynek meghatározó egyéniségei között magyarok is vannak: Kubala, Czibor, Plattkó és Kocsis. Van egy klub, ahol Kubala László halálának napján megállt az élet, az emberek a Ramblais-n sírtak a Nemzeti Sport 2002. május 18-i beszámolója szerint. Idézem: "A barcelona otthonában éppen a klub új edzőjének, a holland van Gaalnak a bemutatása zajlott, amikor az újságírókkal szemben ülő Joan Gaspart hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassanként mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a Pilar kórházból megerősítették, hogy elment Laszi, akit talán minden labdarúgónál jobban szerettek Spanyolországban". És álljon itt Di Stéfano egy mondata: "Laszi volt a labdarúgás történetének legnagyobb alakja". Ennyit erről.
Ahogy a klub jelmondata szól: "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart. Legalábbis szerintem. Mert igaza van az előttem szólók egyikének: egyszerre több klubnak nem lehet szívből szurkolni, egy életben csak egy klubért lehet szorítani. És én szorítani fogok az utolsó lehelletemig. Még akkoris, ha néha kritikus vagyok, ha úgy érzem Rijkaardot el kéne küldeni, még akkoris, ha néha elragadtatom magam.Mert ezek egy tőről fakadnak, egy dolog hajtja: a klub feltétlen szeretete, az aggódás, az izgalom. Így nyugodjunk meg, és bízzunk a jövőben, én is megpróbálom - talán sikerül, hisz vannak még csodák. A remény hal meg utoljára. FORCA BARCA!
1., Én nem nagyon emlékszem, hogy Valdes idén bakizott volna. Tény, hogy szerdán nem volt csúcsformában, de hogy erre a szezonra szinte "kinőtte" eddigi hibáit, az biztos. Az ő teljesítmény volt idén a legjobb.Subinho írta:valdes katasztrofális volt! ahogy már sokszor írtam: jó kapus, de hihetetlen bakikra képes! kb. mint barthez annak idején! mindíg benne van a veszély a játékában!!! a többiek, főleg ronaldinho nagyon gyengék voltak!!! sztem 3 embert lehet megemlíteni a csapatból, aki ért valamit: deco, zambrotta és belletti!
Ő nagyon jól játszott. Kár, hogy egymagában kevés. Klónozzuk! 
Sajnos rossz volt a netem,és csak ma tudok reagálni,de ez nagyon tetszett.varga tamás írta:Zozzy %: megfogalmaztad a lényeget, és büszke vagyok Rád, és mindenkire, aki hasonlóképp gondolkodik. Mert, igenis vannak fontos dolgok az ember életében, vannak dolgok, amikért élni érdemes. Én 30 éves vagyok, és én is sírtam már Barca-meccs után - lehet, h sokan hülének néznek, de vállalom. Számomra Barca-drukkernek lenni egy életérzés, egy kegyelmi állapot. Tudni, hogy van egy nagy CSAPAT tőlünk messzire, amelynek gyönyörű történelme van, amelynek kiváló labdarúgói vannak, ahol olyan játékosok, zsenik rúgták a bőrt, mint Samitier, Seguer, Ramallets, Escolá, Bosch, Miramontes Luis Suárez, Enrique Gensana, Urruti, Schuster, Rexach, Cruyff, Neeskens, Simonsen, Krankl, Miguel Reina (Pepe Reina apja), Perico Alonso (Xabi Alonso apja), Lineker, Sadurni, és még sokan mások. És van egy csapat, amelynek meghatározó egyéniségei között magyarok is vannak: Kubala, Czibor, Plattkó és Kocsis. Van egy klub, ahol Kubala László halálának napján megállt az élet, az emberek a Ramblais-n sírtak a Nemzeti Sport 2002. május 18-i beszámolója szerint. Idézem: "A barcelona otthonában éppen a klub új edzőjének, a holland van Gaalnak a bemutatása zajlott, amikor az újságírókkal szemben ülő Joan Gaspart hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassanként mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a Pilar kórházból megerősítették, hogy elment Laszi, akit talán minden labdarúgónál jobban szerettek Spanyolországban". És álljon itt Di Stéfano egy mondata: "Laszi volt a labdarúgás történetének legnagyobb alakja". Ennyit erről.
Ahogy a klub jelmondata szól: "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart. Legalábbis szerintem. Mert igaza van az előttem szólók egyikének: egyszerre több klubnak nem lehet szívből szurkolni, egy életben csak egy klubért lehet szorítani. És én szorítani fogok az utolsó lehelletemig. Még akkoris, ha néha kritikus vagyok, ha úgy érzem Rijkaardot el kéne küldeni, még akkoris, ha néha elragadtatom magam.Mert ezek egy tőről fakadnak, egy dolog hajtja: a klub feltétlen szeretete, az aggódás, az izgalom. Így nyugodjunk meg, és bízzunk a jövőben, én is megpróbálom - talán sikerül, hisz vannak még csodák. A remény hal meg utoljára. FORCA BARCA!
Így van!!!Rivaldo11 írta:Ha a visszavágón felszabadultan játszunk,akkor bármi lehet.Én látok még esélyt,szerintem a második meccsen dől el a továbbjutás.Harcolnunk kell,de futballoznunk is.
A Valdest hibáztatóknak mondom,hogy ha én kispályán úgy hagynám ott az emberem,ahogyan Belletti hagyta Bellamyt,akkor leüvöltenék a fejem!Az a gól Bellettié volt! Minek vált rá Marquez emberére?Bellamy szabadon maradt,és fejelhetett.Ennyi erővel fejelhette volna a csatár a labdát védhetetlenül a felsőbe is,akkor senki sem szídná az idény legjobb teljesítményt nyújtó játékosunkat.
Bezony...én abba a csapatba szerettem bele....Replay írta:Azért a 99-00as szezonban a Figo-Kluivert-Rivaldo hármas kiegészülve egy kiváló Luis Enrique-vel nagyon komoly volt, az a csapat megérdemelte volna a BL cimet.Szerintem Riijkard megnézte videón Louis Van Gall-al hogyan játszott a csapat és megtetszett neki(na jó ez rossz vicc). Akkor lőtünk 1 gólt és a mérkőzés további idejében eladogattuk a labdát, de legalább akkor megtudtuk tartani az eredményt.
Azért a 99-00as szezonban a Figo-Kluivert-Rivaldo hármas kiegészülve egy kiváló Luis Enrique-vel nagyon komoly volt, az a csapat megérdemelte volna a BL cimet.Szerintem Riijkard megnézte videón Louis Van Gall-al hogyan játszott a csapat és megtetszett neki(na jó ez rossz vicc). Akkor lőtünk 1 gólt és a mérkőzés további idejében eladogattuk a labdát, de legalább akkor megtudtuk tartani az eredményt.
Varga Tamás, a szívemből szóltál. Büszke vagyok rá, hogy ilyen emberek is írnak ide. Én is 30 vagyok, de "csak" 15 éve vagyok Barca szurkoló. Még anno a Cruyff által vezetett Dream Teambe szerettem bele. És igen, én is egyetértek, Rijkaardot el kell küldeni.varga tamás írta:Zozzy %: megfogalmaztad a lényeget, és büszke vagyok Rád, és mindenkire, aki hasonlóképp gondolkodik. Mert, igenis vannak fontos dolgok az ember életében, vannak dolgok, amikért élni érdemes. Én 30 éves vagyok, és én is sírtam már Barca-meccs után - lehet, h sokan hülének néznek, de vállalom. Számomra Barca-drukkernek lenni egy életérzés, egy kegyelmi állapot. Tudni, hogy van egy nagy CSAPAT tőlünk messzire, amelynek gyönyörű történelme van, amelynek kiváló labdarúgói vannak, ahol olyan játékosok, zsenik rúgták a bőrt, mint Samitier, Seguer, Ramallets, Escolá, Bosch, Miramontes Luis Suárez, Enrique Gensana, Urruti, Schuster, Rexach, Cruyff, Neeskens, Simonsen, Krankl, Miguel Reina (Pepe Reina apja), Perico Alonso (Xabi Alonso apja), Lineker, Sadurni, és még sokan mások. És van egy csapat, amelynek meghatározó egyéniségei között magyarok is vannak: Kubala, Czibor, Plattkó és Kocsis. Van egy klub, ahol Kubala László halálának napján megállt az élet, az emberek a Ramblais-n sírtak a Nemzeti Sport 2002. május 18-i beszámolója szerint. Idézem: "A barcelona otthonában éppen a klub új edzőjének, a holland van Gaalnak a bemutatása zajlott, amikor az újságírókkal szemben ülő Joan Gaspart hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassanként mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a Pilar kórházból megerősítették, hogy elment Laszi, akit talán minden labdarúgónál jobban szerettek Spanyolországban". És álljon itt Di Stéfano egy mondata: "Laszi volt a labdarúgás történetének legnagyobb alakja". Ennyit erről.
Ahogy a klub jelmondata szól: "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart. Legalábbis szerintem. Mert igaza van az előttem szólók egyikének: egyszerre több klubnak nem lehet szívből szurkolni, egy életben csak egy klubért lehet szorítani. És én szorítani fogok az utolsó lehelletemig. Még akkoris, ha néha kritikus vagyok, ha úgy érzem Rijkaardot el kéne küldeni, még akkoris, ha néha elragadtatom magam.Mert ezek egy tőről fakadnak, egy dolog hajtja: a klub feltétlen szeretete, az aggódás, az izgalom. Így nyugodjunk meg, és bízzunk a jövőben, én is megpróbálom - talán sikerül, hisz vannak még csodák. A remény hal meg utoljára. FORCA BARCA!
