Sokan irják hogy kellett a szerencse is a továbbjutáshoz, azért én ezzel eléggé vitatkoznék, ahova kellett a szerencse az csak a tizi volt a 180 perc során, támadott a matrac, ez igaz, de azért vannak védőink meg kapusaink hogy védekezzenek meg védjenek... és szerintem ma is meg múltkor is majdnem tökéletesen megcsinálták, elől meg amit belehetett azt belőttük, a matrac ellen nem lehet szépen nyerni vagy szépen továbbjutni, szenvedni kell, futni mint egy hülye, keményen odalépni ha kell, taktikai faultok, stb... ellenük nem igazán lehet flikk flakozni meg tiki takázni, mert akkor úgy felrúgják Neyt vagy Messit hogy 2 hónapig a korházból sem jönnek ki, persze minden retorzió nélkül, tudjuk, láttuk, egyszóval, szenvedtünk, de nyertünk, és ez a lényeg.... régen pont ez volt az egyik nagy hiányosságunk hogy mikor nem tudtunk tiki takázni, meg szépen játszani, akkor megállt a tudomány, most már tudunk szenvedni, ha kell kontrázni, ha kell odalépni, ott vagyunk a döntőben zsinórban negyedjére, Luchoval meg harmadjára... azért ez egy kóklertől

nem is olyan rossz
