sjd írta:Az engem még mindig nem vigasztal, hogy a Villareal semmire sem volt képes, ha egyszer nagyrészt a Barca sem. Meg azért az ilyen szögletből fejelt gólokat nem bagatellizálnám el annyira, tekintve, hogy ezzel akkor döntetlenre mentették az állást. (És azért az elmúlt években nem egy ilyet láthattunk, hogy a Barca ellenfelének semmi köze nem volt a meccshez, de azért talált egy ilyen gólt.) Az Osasuna elleni 0-0t sem az ellenfél bátor támadójátékáról jegyeztük meg mindenesetre. Az első félidő annyiból állt, hogy Song meg Alexis elé 1szer-1szer szerencsésen odapattant a labda, ezen kívül meg volt a 11es. Ezt azért nem nevezném helyzetek kialakításának. De főleg nem tudatos kialakításának. Cesc ziccere volt az első, ahol látszott, hogy ez most nem csak odapattant meg ellőttük jobb híján, hanem valami elképzelés is volt mögötte, és erre egy órát kellett várni. Egyszerűen pontatlan volt a csapat, ha kicsit fel kellett pörgetni a játékot.
Amikor már megvan a gól, és vérszemet kap az ellenfél, onnantól Neymar egyedül is végigviszi, de a büntető nélkül ez necces lett volna. Azt meg nem értem, hogy Montoya töketlenkedése miért ne tartozna bele ebbe a kalapba, tökmindegy, hogy az ő vagy más alkalmatlansága miatt nincsenek ziccerek. Kicsit ilyen "ha bemegy, gól" érvelésnek tűnik.
Egyébként tény, hogy a Bilbao meccsel ellentétben ki tudtuk hozni a saját térfelünkről a labdát, sőt, a játék képe azért egész más volt, de igazából azt nem láttam a meccsben, hogy ha nincs az a 11es, akkor is idő kérdése lett volna csak a gól. Lehet, hogy csak nekem nem számít gálázásnak az, hogy egy ilyen meccsen ne kelljen a második félidőben még küzdeni a győzelemért, de pl. a Rayo ellen egy percig nem aggódtam, annak ellenére, hogy a Villarealnál sokkal dominánsabb és veszélyesebb játékot mutattak.
A tavalyi év után nekem elég merész, hogy egy ilyen megfojtást nem tudunk értékelni, de ha nem, akkor nem.
Pontrúgás után talán 4 gólt kaptunk idén, tekintve a meccsek számát, és a kivédekezni való szituációkat, ez egy vállalható szint, főleg a mi magasságunkkal.
Montoya helyzete meg szerintem azért nem tartozik ide, mert nincs edző, aki ezzel bármit tudna kezdeni. Arra tud valamit kitalálni, hogy ne csak a felállt fallal szemben tologassuk jobbról balra, de azzal nem tud mit kezdeni, hogyha végre a védelem mögé kerültünk, akkor az utolsó passzt ne rontsa el a játékos. Legalábbis én így látom, Tata dolga az, hogy a széleken mögéjük tudjunk menni, illetve legyenek érkezők, de az már a játékosok felelőssége, hogy ebből mit hoznak ki. És ha most Montoya mondjuk kétszer jól centerez és lövünk belőle kettőt, 4-1 a vége, akkor meg az lenne, hogy milyen jó megoldásunk van a visszahúzódó csapatok ellen. Pedig a taktikai utasítások ugyanazok.
Pont ezt nem szeretem ebben a fórumban, hogy egy streril, tökéletes, sehol nem létező szint az alap. Harcolni kellett a második félidőben a győzelemért, ez tényleg kritikán aluli.
Olyan soha, sehol nincs, hogy ilyen meccsek ne csússzanak be, bármilyen legyen az edző és a keret, bármekkora legyen a különbség az ellenfélhez képest. Vagy hogy egy szervezett, koncentrált csapat ellen ne legyen szenvedés. Ezzel ugyanúgy szenvedünk, mint bármelyik edző, bármelyik csapat, szóval nem értem, ez nálunk miért baj.
Én úgy gondolom, hogy a támadások eredménytelenségéhez hozzátartozik, hogy Montoya rossz döntéseket hozott, ezt akárhogy is csűröd-csavarod, így lesz.
Szerintem Alves a stylistja.
Gondolom hogy az ára is elfogadható lenne és nem kerülne annyiba mint a brazil, meg úgye a brazilal kapcsolatban még ott van Mou szerepe is akinek kitudja hogy valójában mi is a terve vele, lehet hogy direkte szívatásból is alánk tenne csak hogy idegesítsen minket. 
