2013.02.21. 15:05:50
Előre elnézést a hosszú bejegyzésért, de megnéztem még egyszer a teljes meccset, akármennyire is kínkeserves is volt. És pár olyan alapvető dolog jutott eszembe, amit ki kell írnom magamból.
1. Azt mondják, egy hosszú szezon alatt nem csupán a rangadókra fontos összpontosítani, hanem az ún. "előre odaítélt" 3 pontokért is maximális odafigyelés kell. Ez eddig rendben is van, mert ennek köszönhetően van ilyen kényelmes helyzetben a csapat a bajnokságban. De tény, hogy a klasszikusok sem jöttek idén, és hát a tegnapi produktum, talán az elmúlt évek legpocsékabbika volt. A kilátástalanság még a Rijkaard-féle utolsó szezonra emlékeztetett.
Miért nem tudnak a srácok harapni, küzdeni, felszántani a pályát, ha másképp nem megy? Úgy vettem észre (nem csupán tegnap, hanem már a tavalyi szezon során is), hogy valahogy úgy vannak a játékosok ezzel, hogy ha nem megy a tili-toli, akkor nincs más a tarsolyban, és lelketlenek, ha látják, hogy az ellenfél vért ivott a mérkőzés előtt. Mi miért nem tudunk?
2. Aztán itt vannak a nyilatkozatok, amik jól hangoznak, jó őket betenni mindenféle promo-videóba, mint pl Messi, aki a szezon előtt lenyilatkozta, hogy az egész csapatban benne van még a tüske a tavalyi BL-búcsú miatt, és hogy milyen rossz élmény volt, és idén aztán megmutatják. Nos, kérem szépen eddig a szezonban lehetett lötyögni, a csoportmeccsek alatt, a kupában alacsonyabb osztályú csapatok ellen, de ennek vége, kérem szépen. Tegnaptól kellett volna elővenni a győzni akarást, a harciasságot. Ez itt már a BL egyenes kieséses szakasza, ugye nem hittük azt, hogy majd tiki-takával lenyomunk mindenkit, és Abidal szépen felemelheti a trófeát májusban. De rájöttem, hogy sajnos tényleg azt hittük. És ez az eufórikus állapot, meg az, hogy a világ a csodájára jár a Barcelona-filozófiának most visszaütött.
3. Itt a Milan. Évek óta képtelenek bármi maradandót alkotni Európában. Nyáron a fél csapat elment, véget ért egy korszak, és az újak, fiatalok harapnak, elszántak. A lelküket kitették a pályára.
A csapatunk magja sajnos már mindent megnyert, és mondhat bárki bármit, ez a fejekben ott motoszkál, és kiegészülve ez a "Mi vagyunk a Barcelona" hát ki nem mi? felfogással már a csapat vesztét jelentheti.
Az a végtelenül bosszantó ebben, hogy tényleg ez a csapat lenne képes a legjobb, legszebb futballra, de mindig pengeélen táncolnak, ha oda-visszavágós párharc van. Állandóan idegenben szerzett gólokat kell számolgatni, ahelyett, hogy oda-vissza, akár idegenben, akár otthon megmutatnák a fiúk, hogy tényleg ők a legjobbak, mert egy idő után senki sem fogja már ezt hinni. A tegnapi tényleg extrém eset volt, mert tényleg helyzete sem volt a csapatnak, de ugyanez a lötyögés ment a kupaelődöntőben, ahol már el is lehetett volna dönteni a továbbjutást Madridban.
4. Nem akarom temetni a csapatot, és nem is fogom, mert még van 90 perc, de ez a pár meccs az elmúlt egy évből (tegnapi, Chelsea, nyögvenyelős klasszikusok) egyértelműen rámutatnak pár problémára. Csak azt nem értem, ha mi itt kis hazánkban a neten keresztül nézve a meccseket hétről hétre észrevesszük, akkor ott a szakemberek, akik együtt kelnek, fekszenek a játékosokkal miért nem??
Egyértelmű, hogy tegnap a Milan meg sem pirulázta, hogy Pedro majd Alexis a pályán vannak. Messit kellett csak levegyék, amit végre is hajtottak, így a csapatnak befellegzett.
A következő idénytől tehermentesíteni kell Messit, nincs mese. Nem tudom, hogy milen hatással lesz a csapatmorálra, és főleg Messi hangulatára, ha idejön Neymar, de én azt mondom, jöjjön, mert Messinek ez már sok!! A kiscsapatok is csak rá hegyezik ki a meccseket, de ott még ez kevés, mert ehhez minőségi játékosok kellenek. Ott még varázsol, de amint klasszis védőkkel találja szemben magát, csak néha jön ki a lépés. Le kell igazolni Neymart és kész. Kell a vérfrissítés a csapatba.
Az pedig megválaszolhatatlan kérdés, hogy vajon a csapat tud-e még vért izzadva hajtani egy meccsen, tudnak-e még lelkesedni, lekiabálják-e még egymást a pályán, űzik-hajtják-e még a Camp Nou közönségét, vagy azok után, hogy minden trófea a zsebben, erre már nem képesek.
Erre kiváló lehetőség lesz a visszavágó. Ha ott is megy majd az alibi, csalódott leszek. Sőt, mérges. Mert a képesség adott, az nem vész el. A hozzáállás ami számít. És őszintén, ezek az emberek a világon több 10 millió emberre hatással vannak. Sok embert inspirálnak, példaképek ők sokak számára. Hát akkor tessék úgy akarni a sikereket, és úgy menni neki az ellenfeleknek, hogy rászolgáljanak végre az euromilliós fizetésekre.
Bocsánat, kicsit hosszú lett.
