superman írta: ↑2024.04.23. 21:37:09
, ...megvertek. Fel gőzzel, fáradtan akkor pörögtek, amikor kellett. Nekik a Bayern meccs a fontos.
Azért nevetségesek ne legyünk már. Minden volt ez, csak nem félgőzzel, lazázva. Az pl. a Ronnie féle 0-3 volt, Madridban. Lassan olyan érzése van az embernek, mintha csak komplexusos szemüveggel lehetne nézni az egyébként konstans szánalomnak számító, lúzer csapatot. Azért, mert a képzeletbeli aktuális elit után vagyunk, s kb 5000 klub meg mögöttünk. Ez roszabb mint a válogatott felé 20 évig mutatott attitűd. Bar az legalább jogos volt. A büszkeség nyomát is alig lehet felfedezni. Evidens, ettől több kellene, jobb lehetne, de ezt a fajta áldozatszerepet és negatív-hullámot sosem értettem. Mintha egy Mustangos nemi szerve zsugorodna folyton folyvást 1-1 centit, amikor egy Lambó, vagy egy Tesla legyorsulja. Benne van
..
Attól, hogy a Madrid játékosai nem a fenekükön vették a levegőt, miközben négyzetrácsos lett a hátuk a hálótól, és 140 percen keresztül könyörögtek az összes létező Istenhez, hogy mindig jól pattanjon a labda, mint a City ellen, totálisan feladva magukat, mint a 18 éves bolti lopásos elítélt első éjjel a ruszki fegyházban, ne kelljen már elájulni tőlük.
Nyilván a barcelonai klasszikuson is előre látták, hogy ez lesz a helyzet huszonx fordulo múlva, s akkor is azért lett utolsó utáni pillanatban győztes gól és győzelem valós fölény nélkül, mert csak döntetlent akartak, meg szándékosan utolsó pilalantban alázni, hátha emiatt 10 katalán öngyilkos lesz az éjjel. Valverde is azért állította vasárnap föld körüli pályára de Jong lábfejét, mert véletlenül elcsúszott. Camavinga is azért volt burleszk-film szereplő, mert már szánalomból úgy volt vele, ne alázzák szét a kis Yamalt. Ancelotti kezében meg kontroller volt, s azzal szabályozta (le) a játékuk, direkt félre-félre nyomogatva. Sorolhatnám.
Nem egy Pep-Mou felé klasszikus volt, kényelmes volt a státusza a Madridnak, ugyanakkor hagyjuk már ezt az utólag nyilván habkönnyedén, minden létező baromsággal igazolva degradálását a körülményekhez képest teljesen vállalható teljesítményünknek. Jobbak, főleg fizikálisan, kompaktabb a taktikájuk, nagyobb az önbizalmuk, nem szenvedtek végig, és így tovább, ám rohadtul nem volt osztálykülönbség, és aligha élvezték a szurkolóik ezt a csodálatos produktumot Manchester után, meg nem is büszkék erre. Márpedig egy klasszikust Ancelotti sem vehet félvállról, az ilyen egoista Vini-, Rüdiger-, Bellingham-féle arcok meg nem is tudnak... van rá alaphangon 40 meccsük, amikor lazázhatnak, de nem ezek azok.