Bob_Marley írta: ↑2024.01.28. 14:24:41
-Thiago Motta
- Rafa Márquez
- Gio van Bronckhorst
- Michel
- Imanol Alguacil
Gio esetében azt hiszem Rangersnél azt mondta, hogy kikészült a stressztől, hát itt aligha lenne jobb, könnyebb, nagyságrendekkel nagyobb elvárásokkal.
Alguacil az a típus, aki egyben mint szurkoló is létezik, s volt nála is több kisebb-nagyobb kirohanás publikusan. Nehéz elképzelni itt.
Így ő és Gio nálam erősen kérdőjelesek mentális szempontok alapján.
Ha év közi váltás lett volna - amit teljesen elutasítok - akkor Márquez lett volna No. 1. Ugyanakkor így, kevésbé ismerve kvalitásait inkább Motta. Megbocsájtva neki az Interes-PSG-s időszakot, amikor nem volt szimpatikus a viselkedése (ezt csak arra vonatkozóan, hogy azért csak sem ártana elköteleződés, még ha a culé státusz nem is elvárás, sőt káros is lehet), ám aki gyengébb keret mellett túlélt kevés rutinnal most már tulajdonképp 2 idényt az olasz körülmények között, sikeresen, az nem lehet rossz. Mi a jelenlegi Bologna játékstílusa?
Michel szempontjából szerintem nem csak a Girona, hanem a Rayos stílus is jó ajánlólevél, de a nyomást nem tudom miképp bírná, és a kötődés sem erős.
De Zerbi számára erősnek tűnik a közeg, s a keret sem épp az, ami ezt az intenzitást bírná. Védekezésben hasonló tárt ajtókat tudnék elképzelni, mint Xavinál.
Nyilván sokak így is örömmel ölnének a padra, anyagilag viszont kevés jó opció van.
Bob_Marley írta: ↑2024.01.28. 14:24:41
Remélem a szezon végén állva tapsolnak majd azért Xavit. Mert így is rohadt sokat tett és elért.
Biztosan csodás búcsúztatása lesz!
Xavi óriási karakter, elképesztően szeretem, s én magam is néha többet láttam bele, aki a sok érdeme és áldozata mellett tavaly a maximum felett teljesített: magára erőszakolt egy számára testidegen felfogást, de elég intelligens volt ahhoz, hogy belássa, akkor ott az hozhatott csak eredményességet, konzisztenciát. Az tény, hogy nem úgy bánt vele a külvilág, túl erősek lettek a gyakran földtől elrugaszkodott, olykor elképesztő álomvilágban élő hangok, akik szerint ettől sokkal több volt benne ebben. Ő bevállalta a nagy váltást, nem úgy mint pl. Valverde, aki maradt a nézhetetlen minimalizmusnál. Becsülöm, hogy mert váltani, próbálta átadni a tudását, ahogy ígérte, s támadóbb felfogást választott, mindamellett transzparens volt. A kifelé mutatott kommunikációja néha erős hibákkal volt átszőtt, de nem hazudtolta meg magát: ő egy ilyen karakter, ezért lehet szeretni, s vagy akár gyűlölni is. Vélhetően az fájt neki leginkább, s azért állt ki most, így, mert úgy érezte a mérleg nyelve - jogtalanul - túlzottan átbillent, legalábbis a hangos vélemények kiemelkedtek. Ő pedig ezzel együtt túl érzelmes ahhoz, hogy ezt elbírja. Abszolút nem tartom mártírkodásnak, sőt az időzítéssel sincs nagy baj: sokkal többet tett a kulbért csak szakvezetőként, hogy ehhez ne legyen joga, s ne legyen objektíven is logikus, véleménye szerint a klub szempontjából is jó döntés.
Azt hiszem, komolyabb szakmai háttércsapattal és "kevesebb culé, vastagabb bőr az arcon" kombinációval bár kevésbé kiegyensúlyozottan, de projektben, években gondolkodva biztosan az egyik hanem a legjobb választás lett volna, sőt egy sikerkorszak lehetséges megalapozója. Ehhez még az FFP és egyéb balszerencsés történések együttállása sem lett volna leküzdhetetlen akadály. Benne azonban érzem, hogy sok korábbi edzőnkkel szemben, ha képes a jövőben jobb stábot összerakni, mentálisan edződni, s máshol nyugodtabb körülmények között szélesebb szakmai ismereteket és önbizalmat összeszedni, akkor visszatérhet még egy ettől nyugodtabb időszakban, s alkothat nagyot. Ha van Gaal itt volt kétszer, akkor neki is kijár a lehetőség!