Andris írta: ↑2024.01.27. 22:56:41
Még mindig nem értitek jól a helyzetet szerintem. Persze lehet, hogy én tévedek.
Xavi nem a projektben vagy a saját elképzeléseiben bizonytalanodott el. Ő azt gondolja, hogy ilyen környezetben képtelenség dolgozni. Neki is, a játékosoknak is. Csak olvassátok végig a nyilatkozatát, és a játékosok nyilatkozatát is.
Egyértelmű, hogy a Barcának év közben nincs lehetősége új edzőt szerződtetni, hiszen nincsen anyagi mozgásterünk. Szerintem Xavi(ék) arra számít(anak), hogy ezzel a bejelentéssel csökken a külső nyomás a csapaton, a játékosokon, és képesek leszünk behozni a csapatot olyan helyre, ahol a jövő már nincs semmilyen szinten veszélyeztetve. Akár még jobbra is.
Egyébként meg szerintem a távozását követelőknek rossz az időzítésük, ahogy ezt kb
tízezerszer leírtuk itt sokan. Év közben hagyni kéne a francba dolgozni az embereket, és szezon végén értékelni. Egyikőtök se tudna semmilyen területen teljesíteni, ha folyamatosan a vállatok fölött állna valaki, és minden munkanapon azt pedzegetné, hogy mostmár lassan ki leszel rúgva.
Ő nyilvánvalóan azért is döntött a távozás bejelentése mellett, hogy végre békén hagyják. 2,5 év után szakadt el a cérna, ugyanúgy mint mindenki más, ő is elsősorban ember, és csak utána egy edző.
Én elolvastam a híreket meg az interjút is és őszintén úgy gondolom, hogy tévedsz. Aztán ki tudja, stb. Kezdjük ott, hogy nekem személyesen nincs különösebb problémám Xavival - pontosabban idáig nem volt. Egy közepesen tehetséges, Barcelonában ikonnak számító és kedvelt edzőnek tartottam, aki elvállalt egy megterhelő pozíciót és igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Lehetett volna jobb edzőt találni helyette, de rosszabbat is, a csapatnak nem ő volt a legnagyobb problémája, hanem a felszínes játékoskeret.
Viszont a mostani fél év múlva lemondásos performansz minősíthetetlen, minél többet gondolkodok róla, annál inkább meg vagyok róla győződve. Két dolog:
- Először is, egy edzőtől el lehet várni olyan alapvető képességeket, mint a mentális erő. A Barcelona élén különösen, mert az tény, hogy nagyon nehéz és megterhelő feladat. Egy edzőnek a hátán kell vinnie a csapatot, biztatnia mindenkit, a nehéz időkben pajzsként ott lenni a játékosok előtt és fedezni a klubot a sajtó előtt. Soha nem gondoltam volna, hogy pozitív kontextusban írom le a nevét, de banyek, Ronald Koeman, az utóbbi évek legrosszabb, lerohasztott Barcelonájának a kevés tehetséggel rendelkező edzője is képes volt arra, hogy rinocéroszbőrrel állja a sajtó támadásait és ne törjön meg másfél év alatt. Xavitól csak az kellett volna, hogy ne törjön meg és ne hagyja a csapatot se megtörni - ehelyett gyakorlatilag belepozicionálta magát egy mártírszerepbe, mindezt egy olyan meccs után, ahol egy alsóházi csapattól otthon öt gólt kapott a Barcelona, durva egyéni hibák után. Ami nem mellesleg arra utal, hogy a csapat mentálisan is a béka segge alá került. Már egy jó ideje. Ebben nem csak a játékosoknak, hanem igenis az edzőnek is nagy szerepe van. Azt már korábban jeleztem, mennyire káros és szűk látókörű, vagy megengedőleg egyszerűen csak naiv nézet azt hinni, hogy ezzel a csapatról "lekerült a teher. Ha őszintén ez a terv, kezdem azt hinni, hogy Xavi tényleg alkalmatlan volt olyan alapvető dologra, mint a csapat motiválása.
- a második fontos tényező, hogy Xavi még csak nem is volt népszerűtlen, úgy tört meg. Igen, két és fél éve van a csapatnál. De az első évében mindenki imádta és a megmentőt látta benne, a második évében csak leszállított egy bajnokságot és most először fordult elő az a helyzet, hogy mentális mélyrepülésbe kezdett a Barcelona. Nem csak az ő hibájából, a sérülések, formahanyatlás, gyenge keret maximálisan benne volt a történetben. Viszont ez lenne ugye az a pillanat, mikor egy edző megpróbálja összekapni a társaságot, megrázza magát, kihozza mindenkiből a legtöbbet. Vagy legalább látszik a koncepciója, tartást ad. Xavi pozíciója nem volt veszélyben, mindenki azt várta tőle, hogy csináljon valamit. Bármit. Ehelyett egy katasztrofális eredménnyel végződött meccs után, dühből/elkeseredettségből gyakorlatilag meglengette a fehér zászlót és nem magára, a hibáira, hanem a környezetre és a körülményekre panaszkodik. Igaza van? Lehet, hogy néhány részletben igen. Méltó ez egy edzőhöz? A legkevésbé sem.
És még mindig nem
haragszom Xavira. De nagyon csodálkozok azon, hogy a zsigeri reakció a sajnálat és a megértés.