Az idei szezon lényegi részének végéhez közelítve szerintem összefoglalhatjuk, hogy elég szépen összeállt a csapat, játékba lendült két olyan játékosunk Pedri és Yamal személyében, akiket önmagukban is élmény nézni, lett egy jó ritmusa a játékunknak és megtanultunk veszélyesen kontrázni, illetve kontrollálni is a meccseket eszetlen rohanások nélkül. A pozitívumok megkérdőjelezhetetlenek, de vannak negatívumok is. Nem lehet ennyi gólt kapni. Pont. Na de miért is történik ez?
Az első válasz az egekbe feltolt védelem lenne, aminek van is alapja, de ezzel sose az a baj, hogy be tudnak szaladni mögénk, hanem az, hogyha a megindulóknak oda is tudják rúgni
jó ütemben. A jó ütemen lesz a hangsúly. A védekezés egyik alapja az, hogy szűkíted a területet, ezért ha magasan letámadunk, akkor ha hátrább vonod a védővonalat, akkor túl sok tér nyílik a középpályán, amiből ha lendületből megindulnak, ugyanúgy esélyed nincs megfogni egy kontrát.
Hogyha elfogadjuk, hogy a területet szűkíteni kell, akkor azt is elfogadjuk, hogy beszaladnak mögénk, tehát azt kell megakadályozni, hogy oda tudják rúgni akkor, amikor ők akarják. Rúghatnak mélységi labdákat, hogyha a mi döntésünk alapján teszik, mert nincs több opció, viszont ebben rettenet gyengék vagyunk, teljesen rendezetlenül szaladunk ki a támadókra, hogyha már egyszer meg tudták nyugtani a labdát, avagy egy normális passz után. Ha egyből visszatámadunk, akkor általában elég sikeres, mert mindenki egy lapon van és mert általában egy oldalon van overload-unk, ezért kis területen elég passz sávot lezárunk, tehát mi kényszerítjük ki a hosszú labdát rosszabb esetben az ellenféltől, pont amit akarunk.
A probléma akkor van, ha már picit tudták rendezni a soraikat az ellenfelek, mert onnantól kezdve, mint pók a falon rohangászunk és nem olvassuk rendesen a következő veszélyes passzt. Emiatt késve lépünk fel az ellenfélre és van ideje átvenni, majd mivel felé mozgunk, van ideje és ütemelőnye röhögve túljátszani azt a játékosunkat. Elképesztő sok ilyen támadást vezettek ellenünk, Inter is, Madrid is, csak hogy az elmúlt két meccset nézzük - és ha ilyen eltolódásból szaladnak felénk, a védőknek szintén nagyon nehéz dolguk van, mert lendületből érkeznek rájuk, illetve mögéjük a támadók, akkor, amikor ők akarják és nem akkor, amikor mi.
A letámadás nagyon nehéz művészet, több edzőnk is sokat küzdött vele. Xavi eleinte nagyon agresszív 1-1 emberfogásos megoldást talált ki, ami jól működött addig, amíg a középpályán megnyertük a párharcokat. Utána beérett jobban és különböző triggerekre nyíltunk ki high block-ból, amivel tudtuk a labda irányát előre manipulálni. Na, ezek teljesen hiányoznak a Flick féle csapatból. Nincs látható trigger, néhányan fellépnek, mások ezt nem követik és ormótlan terület nyílik a középpályán, amit nem tud egyik zsenink sem stabilan megfogni (itt első sorban Pedrire és Gavira gondolok, akik kiemelkedők ilyen tekintetben). Ez nem egy fenntartható rendszer, be is nyaltunk rengeteg gólt olyan meccseken, ahol semmi keresnivalója ne lett volna az ellenfélnek. Nagyon remélem, hogy ebben tudunk majd fejlődni, mert enélkül lehet az új Maldini-Nesta páros is hátul, sorra fogjuk nyelni a gólokat labdabiztosabb csapatok ellen.
Mindezzel együtt grat Flicknek és a stábnak, nagyot ment a csapat és jó élmény meccseket nézni.
