Flick legfrissebb nyilatkozatában nekem ez tetszik a legjobban :
„Nagyon fontos. A csapat nem a kezdő 11-ből áll. Van 26 játékosunk, és sérültjeink is...."
Nem a meccsek számán kell lovagolni, hanem úgy és olyan csapatot kell építeni, amelyik alkalmassá teszi azt a különböző versenysorozatokban való szerepléshez és igen, el lehet menni a válogatott felkészüléseire és meccseire egyaránt.
Természetesen szoros a versenynaptár, de azok a csapatok kerülnek ki ezekből a végén a legsikeresebben, ahol megfelelő minőségben mély a keret, avagy ahol a legsikeresebben menedzselik úgy a 26 főt, hogy azok közel azonos szinten legyenek képesek teljesíteni és csapatként működni.
Téves értelmezést nyer így a gálakezdő fogalma. A szó szoros értelmében természetesen létezik, mint a legerősebbnek vélt kezdő, de nem folyamatosan és állandóan ehhez a kezdőhöz kell ragaszkodni mindenáron, mert akkor megette a fene az egész csapatot.
Egy igazi csapat sosem volt egyenlő a kezdő 11-el.
Persze senki sem tiltja meg a kluboknak, hogy 11 játékosra építkezzenek, ami értelemszerűen könnyebb, mint 26 játékosra, de akkor nem kell azon csodálkozni, ha egy-egy hiányző esetén esetleg elszállnak az esélyek.
Nem egy-egy avagy néhány játékosra épül az egészséges és erős csapat, hanem éppen fordítva.
Elengedhetetlen egy olyan csapat felépítése, amelyikben több olyan játékos is létezik, amelyik az adott pillanatban akár az egyéni képességeivel vagy teljesítményével képes megragadni a momentumot, ami a sikerhez visz.
Egy fecske ugyanis sosem csinál nyarat.
És lám, lám, lássunk csodát, a meccsek létszámával haragban lévők haragjának a méregfoga ezzel méreg nélkülivé is válik.
Persze ez a nehezebb és melósabb út, de egyúttal az okosabb is....
