Yokozuna írta:Nem, dehogy rajta ment el, de sokat hozzátenni sem tud. Biztosabb a helye a csapatban, mint Messié, de ha visszanézek az idényre, inkább csak hajmeresztő hibák jutnak eszembe róla, mintsem parádés meccsek, döntő gólok, kiharcolt pontok. Hát például Touré...
Ahogy a kollégák már írták, értelmetlen összehasonlítani őket. Más poszt, más szerepkör. Yaya közel sem azt játssza már, amit nálunk játszott. Jóval nagyobb szerepet kapott Manchesterben a játékszervezés terén, sokkal aktívabb a támadásokban, és néha még azt is megengedheti magának, hogy ne rohanjon vissza védekezni egy-egy labdavesztés után, mivel Fernandinho sok esetben elvégzi helyette a piszkos munkát. Sokkal szabadabban játszhat, többször indul meg a labdával (
szép emlékek 
), és gyakran ő érkezik a beadásokra is, vagy éppen a kipattanóra vár a tizenhatos előterében, hogy aztán megereszthessen egy nagy löketet.
Touré box-to-box középpályás, abból is a legjobb jelenleg, Busquets pedig védekező középpályás. Yaya sok tekintetben felülmúlja katalán kollégáját (testfelépítés, fizikum, gyorsaság, robbanékonyság, lövőerő, rúgótechnika), de abba a 4-3-3-as rendszerbe, struktúrába, ami a Barcelonára jellemző, Busquets jobban illik, mint szűrő. Nála jobbat nem találhatnánk erre a posztra. Kivételes játékintelligencia, értem egyrészt arra, ahogyan védekezésnél olvassa a játékot és előre tudja, hogy hová fog érkezni a labda, így pedig képes a megfelelő passzsáv lezárására, illetve a labda megszerzésére, másrészt arra, ahogyan mélységből irányít, osztogat, tökéletes összekötő kapocs a védelem és a középpálya, valamint a támadóalakzat között. Nincs annyit nála a labda, mint Xavinál, nem passzol annyit egy meccsen, mint Xavi, de hihetetlenül fontos szerepe van a támadások építésében.
Nincsenek olyan megindulásai, lövései, szólói, mint Yayának, ez a két játékos csapatban betöltött funkciójából, illetve a képességeik közötti alapvető különbségekből eredeztethető, mint ahogy azt már feljebb megemlítettem. Éppen ezért Sergio játéka (a zseniálisan pimasz testcselektől, lefordulásoktól eltekintve) az elefántcsontpartiéhoz képest kevésbé látványos, azonban legalább olyan hasznos.
Idén talán nem nyújt olyan kiemelkedő teljesítményt, mint például tavaly, de a legtöbb mérkőzésen én így sem találok különösebb kivetnivalót a játékában, sőt, sok esetben felülről lóg ki a csapatból (ez persze nem csak az ő dicsérete, hanem a többiek kritikája is). Megértem, hogy minden drukker részéről nagy az elkeseredettség, a szomorúság, esetenként a düh a Barça idei szereplése miatt (bennem is az), és vannak bőven olyanok, akiket lehet okolni az eredménytelen és hatástalan játék miatt - de Busquets
szerintem nem tartozik közéjük. Az eladásáról komolyabban is elgondolkodni pedig nonszensz.
Visszatérve még egy kicsit Touréra, illetve az ő megváltozott szerepkörére... Ahogy megfigyeltem, annyival támadóbb szellemű és univerzálisabb futballista lett Barcelonából való távozása óta Yaya, hogy könnyen el tudom képzelni, hogy egy esetleges visszatérést követően nem elsősorban Busquets riválisaként tekintene rá az edzői stáb, hanem olyan középpályásként, aki Busquets mellett/előtt szerepelne leggyakrabban, többek között annak érdekében, hogy kiváló képességeit a lehető legteljesebb mértékben kamatoztatni tudja a csapat, hiszen azt a hatalmas pluszt, amit képes nyújtani támadásban, nem tudnánk kiaknázni, ha két támadó középpályás mögött játszatnánk.
Így pedig igencsak szép számú variációs lehetőséggel bővülne a taktikai repertoár. Touré-Busquets-Fabregas, elöl Neymar-Messi-Iniesta, Touré-Busquets-Iniesta, előttük három támadóval... Egy középcsatár igazolása esetén Touré-Busquets, előttük Messi, előtte Alexis-középcsatár-Neymar... És ha esetleg a 4-3-3-tól eltérő szerkezettel akarnánk próbálkozni, például a 4-2-3-1-gyel vagy a 3-5-2-vel, ami már többször felvetődött ezen a fórumon is, akkor szintén nagy segítséget jelentene Yaya jelenléte.
Na de kikapcsolom az XBoxot, nem látok rá túlságosan nagy esélyt, hogy elefántcsontparti barátunk a közeljövőben visszatér hozzánk.
Ami pedig Busquetset illeti: becsüljük meg és örüljünk, amíg (nálunk) futballozik. Kulcsfontosságú szerepe volt a Pep-féle együttes példátlan sikerességében, és még mindig a csapat egyik legfontosabb láncszeme. Látszólag csak egy apró fogaskerék a hatalmas gépezetben, de ha kiesik, azt az egész együttes megszenvedi.