2011.09.11. 22:34:02
Egy kis összegzés, elemzés a mai meccsről
(aki nem látta, olvassa egészséggel)
Ami a 3 pont sorsát illeti, előzetesen is várható volt, hogy a rutin fog dönteni, márpedig míg a 'fakó' tavaly töltötte első idényét a Segunga Divisonban, és a csapat átlagéletkora 20-21 év körüli, addig a Depor komoly első osztályú tapasztalattal, és játékosállománnyal rendelkezik.
Ez a motívum végig meglátszódott az összecsapáson, hiába birtokolta nagy százalékban a labdát az Athletic (az első félidőben 71-29 volt a labdabirtoklás), a Depor az első két helyzetéből gólt lőtt, majd Guardado zsenialitása révén a harmadikat is megszerezték a félidő derekán.
Az első játékrészben bár a labdajáratással nem volt gond a katalán téren, mégsem tudtak nagyobb nyomást helyezni a Corunaiakra, a tizenhatos előterében elfogyott a lendület és az ötletesség, ami kimerült Rafinha ritmusváltásaiban, és (egyébként zseniális) ütempasszaiban. Ami még feltűnő volt az első félidőben, a Barca nem használta a széleket, középen, kis területre koncentrálódott a játék, és ez megkönnyítette a rutinos ellenfél dolgát. A Depor ugyanis visszaállt, és meghagyta a kezdeményezést a Barcának, de nagyon jól szűkítette a területeket, és a kapujuktól 20-25 méterre "felhúzott" második, középpályás védővonal hatékony, agresszív keménységgel hatástalanították Rafaékat. Amikor pedig megszerezték a labdát, villámgyors kontra-támadásokkal veszélyeztettek. És ezt tehették is zavartalanul, ugyanis a Barca középpályás védekezése nem volt hatásos, labdavesztés után nem ütközték le ellenfelüket, és nem zártak vissza, így fordulhatott elő, hogy sokszor maradt hatalmas üres terület az előremozgó Montoya mögött a köntráknál. Ehhez jött hozzá a védelem rendkívül labilis játéka, Gómez, de főleg Bartra nagyon határozatlan, és non-agresszívak voltak, ebből sok gond adódott a kapu előtt (ennek remek példája a második Depor gól előtti jelenetsor).
tehát már a félidő előtt látszódott, hogy nagyon hiányzik a lendület, és a szélsőjáték a csapatjátékból.
Ezért Eusebio rögtön cserélt, jött a szünet után Deulofeu az impotens Kiko helyére, majd nem sokkal később Cuenca is beállt Espinosát váltva. Ennek meg is lett az eredménye, a Barca szélsőjátéka feljavult, a csapat gyorsabban járatta a labdát, és ötletesebb volt a tizenhatos előtt. Sorra jöttek a helyzetek, a Depor teljesen beszorult a saját tizenhatosára. Ugyanakkor ezzel játékkal a katalánok 'mindent vagy semmit' alapon, feladták a Depornak a kontrázás lehetőségét, amiből nem egyszer zűrzavar is kerekedett, ám gólt már csak a Barca, név szerint Rafinha szerzett. A hajrában a játék képe nem változott, a hazai csapat nyomása hatalmas volt, ám a helyzetek kimaradtak (Rodrit először tévesen lesen állította meg a játékvezető, majd centikkel maradt le egy bal oldali beadásról), így a Depor vihette haza az értékes három pontot.
A konklúzió számomra így is pozitív, jól járatta a labdát a kisebbik Barca, főleg a második játékrészben, és a győzelemre is reális sansza lehetett volna, ha a védelem stabilabb.
Aki kiemelkedett az Athleticből: mindenképp a mindössze 18 esztendős Rafinha, a kisebbik Alcantara. A csapat egyértelműen legkreatívabb tagja volt, benne rejlett a legtöbb veszély, mélységi passzai élményszámba mentek, majd gólt is szerzett. Nagy játékos lehet belőle, majd vélhetően a bátyjával küzdhet a nagyoknál, fincsi testvérpárharc a láthatáron. Montoya volt még nagyon aktív a jobb oldalon, főleg az első gélidőben, majd Deulofeu hozott lendületet a csapatnak belálltával.
