A régmúlt Barca csillagai
-
Fernando
- Llegenda del Barça
- Hozzászólások: 8750
- Csatlakozott: 2005.09.30. 16:11:15
- Tartózkodási hely: U.S.S. Enterprise
Köszi bati, hogy ezt bemásoltad ide. Sok mindent tudtam, de voltak számomra új dolgok is. Mindenesetre jó érzés volt elolvasni.
„Teljesen tehetetlenül érzed magad, ahogy látod, milyen kényelmesen, és élvezettel játszanak.” Raúl a Real-Barca után (2-6)
-
bati1989
- Jugador del Barça
- Hozzászólások: 123
- Csatlakozott: 2007.07.11. 11:44:11
- Tartózkodási hely: Hernád, Gyál
Kocsis Sándor portré...
Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten, édesapja asztalos volt. Gyerekkorában a Kőbányai Torna Club kölyökcsapatában kergette a pettyest – ami akkor persze még nem pettyes volt, hanem barna, bőrszeletekből, kézzel varrták és cipőfűzőszerűen zárták le. A légitámadások idején az ifjú titán az óvóhelyen rongylabdát rugdosott a falhoz és azt számolta, hogy hányszor tudja ezt a labda földre esése nélkül megtenni.
A második világháború után pályáját a Ferencváros ificsapatában folytatta, s 1946. május 26-án, harmincezer néző előtt bemutatkozott a Fradi nagycsapatában – az ellenfél a Kispest volt, soraiban a nála két és fél évvel idősebb, akkor már válogatott Puskás Ferenccel. Bár már ekkor látszott a technikai bravúrok sorozatát bemutató Kocsison, hogy csiszolatlan gyémánt, kondíciója hagyott némi kívánnivalót maga után, így nem számított a fölnőttcsapatban stabil kezdőnek. Aztán összeszedte magát – ennek részeként az 1947 nyarán csupán ötvennégy kilogrammot nyomó fiatal tehetséget fölhizlalták –, így az FTC alapemberévé válhatott.
1948. május 6-án a még mindig csak tizenkilenc éves Kocsis bemutatkozott a válogatottban: a Románia elleni újpesti meccsen – a Népstadion 1953-as átadása előtt a válogatott Újpesten játszotta a legtöbb mérkőzését – Magyarország 9:0-ra győzött, az újonc Kocsis két gólt szerzett.
Az FTC-ből 1949-ben az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége (ÉDOSZ) focicsapata lett, majd egy évvel később a legnagyobb játékosokat a Kispestből Honvéddá avanzsáló hivatalos pártállami nagycsapathoz igazolták: a katonaköteles Kocsist megkérdezték, hogy a Honvédhoz igazol-e, vagy megy-e sorkatonaként a határra, és ő inkább a Honvédot választotta.
Kocsis abszolút alapembere lett az Aranycsapatnak: a magyar válogatott 1949. május 8-a és 1956. október 14-e közt lejátszott hatvankilenc válogatott mérkőzése közül mindössze négyen nem játszott. Összesen hatvannyolcszor volt válogatott, ezalatt hetvenöt gólt szerzett. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. A Kocka becenévre hallgató klasszis volt a VB gólkirálya tizenegy góllal. Az Aranycsapat legjobb képességű játékosainak egyike és az egyetemes futballtörténet egyik legnagyobb fejelő játékosa volt: páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Emellett gyönyörű ollózásai voltak, gyakran ollózva passzolt.
Az Aranycsapat két, mindmáig legemlékezetesebb meccsének, az angolok elleni 6:3-nak és a 3:2-re elveszített berni világbajnoki döntőnek van egy közös érdekessége: Kocsis egyiken sem szerzett gólt. A világbajnokságon a döntő kivételével Kocsis valamennyi mérkőzésen betalált, a 9:0-ra elvert Koreának hármat, a csoportmérkőzéseken 8:3-ra legyőzött, két héttel később világbajnoki címet nyerő Németországnak négyet, a négy évvel korábban második, négy év múlva első Brazíliának és – az elődöntő hosszabbításában – a címvédő Uruguaynak kettőt-kettőt. Puskást a németek elleni első meccsen faultolták, megsérült, le kellett cserélni. A karmester sem Brazília, sem Uruguay ellen nem játszott. Kocsis így – az Aranycsapat jobbszélsője, Budai II. László visszaemlékezése szerint – fölszabadult a csapatkapitány nyomása alól és a maximumot hozta ki magából; különösen a VB-döntőnek is beillő, Uruguay elleni elődöntőn alkotott maradandót.
Az Aranycsapat nyolcasának sikerült az, ami még Puskás Öcsinek sem: válogatott mérkőzésenként átlagosan több mint egy gólt, összesen hetvenötöt szerzett. Érdemes két statisztikát megnézni: a futballistákat a válogatott mérkőzéseken szerzett góljaik száma alapján rangsoroló listát és a válogatott mérkőzésenkénti gólátlagot. Ez utóbbiban nem árt meghatározni egy minimális válogatottsági számot, hiszen elképzelhető, hogy valaki élete első meccsén három gólt szerez, majd soha többet nem lesz válogatott, így mérkőzésenkénti gólátlaga 3,00 lenne. Puskás és Kocsis mindkettőben nagyot alakított:
Válogatott gólok: 1. Ali Dáji, Irán, 109 gól, 2. Puskás, 84 gól, 3. Pelé, Brazília 77 gól, 4. Kocsis 75 gól. Gólátlagok, minimum húsz válogatott mérkőzéssel: ..12. Kocsis 1,103 (75/68), ...21. Puskás 0,944 (84/89)
Ha megnézzük, hogy ki lőtte a legtöbb válogatott gólt azok közül, akiknek legalább egy gól a mérkőzésenkénti átlaga, akkor Kocsis áll az élen. Tizenegy góllal nem csupán az 1954-es világbajnokság gólkirálya volt, hanem az összes világbajnokság gólkirályának képzeletbeli versenyén a második helyet szerzi meg: csak az 1958-as gólkirály, a francia Just Fontaine előzi meg tizenhárom góllal.
Hatvannyolc válogatott mérkőzésén Kocsist mindössze egyszer állították ki: az utóbb megnyert helsinki olimpia selejtezőjében, Románia ellen. Általában rendkívül nyugodtan, higgadtan, szabályosan játszott, és ugyanez az életstílus jellemezte pályán kívül is.
Ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a fociszerető közvélemény döntő hányada Nyilasi- és Törőcsik-rajongókból állt, úgy az Aranycsapat idején voltak Puskás- és Kocsis-rajongók. „Puskásnak csak egy lába van, Kocsisnak azonban két lába és egy feje” – állították Kocsis hívei. „Ez igaz, de abban a lábban több van, mint Kocsis két lábában és egy fejében együtt” – replikáztak az Őrnagy rajongói.
1956. november 1-jén a Honvéd Bécsbe, majd onnét Párizson keresztül Bilbaóba utazott, ahol 22-én Bajnokcsapatok Európa Kupája-mérkőzést játszott az Athletic Bilbaóval. A mérkőzést a Bilbao nyerte 3:2-re. A bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat – miközben Spanyol-, Olasz-, Német- és Franciaországban több fölkészülési meccset is lejátszott – úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel. A zűrzavaros magyarországi állapotok miatt az Európai Labdarúgó Szövetség nem engedte, hogy Budapesten legyen a visszavágó, így azt Brüsszelben játszották le: a december 20-i mérkőzés 3:3-as döntetlennel zárult, így 6:5-ös összesítéssel a Bilbao jutott tovább. Kocsis mindkét meccsen egy-egy gólt lőtt.
Sikerek külföldön
Közben Puskásék telefonon engedélyt kértek a Magyar Labdarúgó Szövetségtől (MLSZ) egy dél-amerikai turnéra – a csapat legtöbb tagja korábban sosem járt Dél-Amerikában –, az engedélyt azonban nem kapták meg. Január elején néhány játékos hazatért, a többség – beleértve Kocsist és Puskást – viszont Rióba röpült. Egyes föltételezések szerint a Honvéd azért esett ki Brüsszelben, mert az akkor már lekötött és jól fizető dél-amerikai túrát veszélyeztette volna a BEK-ben történő továbbjutás.
Mivel az MLSZ nem engedélyezte a túrát, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egyre nagyobb nyomást gyakorolt a brazil tagszövetségre, hogy ne kössenek le újabb és újabb mérkőzéseket a schwarzban turnézó Honvédnak. A Grosics Gyulával, Lantos Mihállyal, Sándor Károllyal és Szusza Ferenccel kiegészített Honvéd a hét meccsből álló túrán három győzelmet, három vereséget és egy döntetlent játszott 1957 januárjában és februárjában, majd majdnem hazatért: a játékosok Bécsbe utaztak, ahol az MLSZ akkori elnöke és egyben a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Barcs Sándor próbálta őket lebeszélni arról, hogy kint maradjanak. A többséget sikerrel, de Czibor Zoltán, Grosics, Kocsis és Puskás kint maradt, igaz, 1957 nyarán Grosics is hazatért.
Az elmúlt ötven évben számos találgatás és visszaemlékezés látott napvilágot arról, hogy a négy – majd utóbb csak három – világklasszis miért az emigrációt választotta. Egyrészt Honvéd-játékosokként pro forma katonatisztek voltak, így attól tartottak – mint a hazatért Bozsik Józsefék példája utóbb mutatta, tévesen, de nyilván nem alaptalanul –, hogy nem egyszerűen eltiltják őket, hanem hadbíróság elé kerülnek. Emellett anyagi és politikai okok, a Magyarországról származó nyugtalanító hírek egyaránt szóltak az emigráció mellett. Czibor ráadásul fegyveresen részt vett a szabadságharcban, ő számíthatott a legkomolyabb retorzióra.
Kocsis kint maradt, úgy tűnt, hogy Olaszországban folytatja: 1957. március 15-én a Fiorentinához szerződött. Nem sokkal később azonban Olaszországban megtiltották a külföldi játékosok szerepeltetését, így a szerződést fölbontották, Kocsis pedig tízezer dollár – mai áron körülbelül százezer euró – kártérítéssel távozhatott. Helyzetét viszont nehezítette, hogy az MLSZ másfél évre eltiltotta a labdarúgástól. Egy rövid ideig egy svájci amatőrcsapatban, a Young Fellowsban szerepelt, majd 1958-ben négymillió pesetáért, akkori értéken körülbelül százezer dollárért – akárcsak nem sokkal korábban Czibort – három évre leszerződtette az FC Barcelona. Czibor negyedszázaddal későbbi visszaemlékezése szerint, ha üzleti értelemben profi focisták lettek volna, tudásuk alapján sokkal nagyobb összeg is állhatott volna a szerződésben.
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a Barcelona Európa legjobb négy-öt klubcsapata közé tartozott. Amellett, hogy 1959-ben és 1960-ban első lett a spanyol bajnokságban, 1958-ban és 1960-ban a Vásárvárosok Kupáját – későbbi nevén: UEFA-kupa – is megnyerte, a két bajnoki címet és az 1960-as Vásárvárosok Kupája-elsőséget már Kocsissal a soraiban. Ugyanekkor az egyes számú európai kupában, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is vitézkedett a Barcelona: a negyeddöntő visszavágóján úgy győzött 5:2-re az angol Wolverhampton Wanderers ellen, hogy Kocsis – aki akkor már nem Kocka, hanem Cabeza de Oro, azaz Aranyfej becenévre hallgatott – egymaga négy gólt szerzett. Pedig előző sérüléséből épp hogy felépült, a mérkőzés legelején vállát törte, a meccset beinjekciózva játszotta végig, a szünetben pedig a fájdalomtól elájult. Az elődöntőn a spanyolországi örökrangadót, azaz a Real Madrid-Barcelona meccset láthatta a közönség. Mindkét meccsen 3:1-re győzött a Real – soraiban az 1958-tól ott játszó Puskással. A két mérkőzésen – Madridban százhúsz-, Barcelonában nyolcvanezer ember előtt – Puskás összesen három, Kocsis egy gólt szerzett.
A következő idényben ismét mindkét csapat indulhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK): a Barcelona mint spanyol bajnok, a Real Madrid mint a BEK címvédője – tudniillik az 1960. május 18-i glasgow-i, 135 ezer (!) néző előtt lejátszott döntőben a Real 7:3-ra nyert az Eintracht Frankfurt ellen; Puskás négy (!) gólt lőtt.
Az 1960-61-es idényben már a nyolcaddöntőben összekerült egymással Spanyolország két világklasszis klubja. Madridban, 1960. szeptember 9-én 2:2-t játszottak egymással a felek, majd a két múlva esedékes barcelonai visszavágón 2:1-re győzött a katalán csapat. A BEK történetének első öt idényét zsinórban a Real Madrid nyerte meg. Először fordult elő, hogy egy másik csapat kiverte a Realt. E két meccsen sem Kocsis, sem Puskás nem szerzett gólt. Az elődöntőben a Barcelona a Hamburger SV-val került össze. Az első, barcelonai meccset a Barca 1:0-ra megnyerte, majd a hamburgi visszavágón a Barcelona szempontjából minden veszni látszott: 2:0-ra vezettek a németek, így 2:1-es összesítéssel továbbjutásra álltak. Kocsis utolsó percben szerzett góljának köszönhetően azonban másnap harmadik meccs következett, melyet a Barcelona 1:0-ra megnyert, így – története során először – bejutott a BEK döntőjébe. (Ma már nem lenne harmadik meccs: a két mérkőzés alapján a Barcelona jutna tovább, mert több gólt rúgott idegenben, mint a Hamburg.)
A Guttmann Béla által dirigált Benfica elleni döntőt 1961. május 31-én, ugyanabban a berni Wankdorf-stadionban rendezték, amelyben hét évvel korábban az Aranycsapat 3:2-re elvesztette a világbajnoki döntőt Németország ellen. „Soha életemben futballmérkőzésen olyan szorongást nem éreztem, mint amikor másodszor futottam ki ugyanarra a pályára” – nyilatkozta Kocsis 1976-ban, midőn 1956 után először Magyarországra látogatott.
Akárcsak a VB-döntő, a BEK-döntő is elúszott, ugyanúgy 3:2-re. Kocsis vezetést szerzett, majd zsinórban három Benfica-gól következett. A 75. percben Czibor állította be a 3:2-es végeredményt. A hátralévő negyedórát végigtámadta a Barcelona: Kocsis néhány centiméterrel a kapu mellé fejelt, a brazil Evaristo hatalmas helyzetet hagyott ki, Czibor lövését a Benfica kapusa, Alberto de Costa Pereira kitornázta.
Az utolsó évek
Ugyanebben az évben a harminckét éves „Aranyfejű” szerződése lejárt a Barcelonánál. Öt évre hosszabbított vele a klub, ötmillió pesetáért, azaz több mint százezer dollárért. Változatlanul nagy név volt, de már enyhén leszálló ágban: egyre kevesebbet játszott, a pályán is kevesebbet mozgott. Búcsúmeccsére csak a szerződés lejárta után két évvel, 1968 októberében a Hamburg ellen került sor. A Barcelona játékosaként hetvenöt spanyol bajnoki találkozón negyven gólt szerzett.
Ezt követően Kocsis a Barca ificsapatánál és a Hércules Alicantében edzősködött, de maradandót edzőként nem alkotott. 1974 elején ráesett a lábára a borotvaszekrény. Kékült, lilult, feketedett: kiderült, hogy az erős dohányos Kocsisnak trombózisa van. Orvostól orvosig, kórházból kórházba járt, de nem tudtak rajta segíteni, amputálni kellett a lábát. Az akkor még csak negyvenöt éves, bő tíz évvel korábban még világklasszis futballistát ez lelkileg teljesen a padlóra küldte. Az ekkori orvosi vizsgálatok kezdődő gyomorrákot is kimutattak. Megműtötték, látszólag meggyógyult, de pár év múlva kiújult a betegsége. 1979 tavaszán, súlyos betegen másodszor és utoljára Magyarországra látogatott.
A halálfélelemmel küszködő, lelkileg teljesen összetört Kocsis 1979. július 22-én kiugrott a kórház ablakán és szörnyethalt, özvegyét és három gyerekét hagyva maga után. Zakariás József 1971-es és Bozsik József 1978-as elhunyta után ő volt az Aranycsapat klasszikus fölállásának harmadik halottja. A Monjuich-i temetőben kísérték végső útjára.
forrás:hvg.hu (Szegő Péter)
Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten, édesapja asztalos volt. Gyerekkorában a Kőbányai Torna Club kölyökcsapatában kergette a pettyest – ami akkor persze még nem pettyes volt, hanem barna, bőrszeletekből, kézzel varrták és cipőfűzőszerűen zárták le. A légitámadások idején az ifjú titán az óvóhelyen rongylabdát rugdosott a falhoz és azt számolta, hogy hányszor tudja ezt a labda földre esése nélkül megtenni.
A második világháború után pályáját a Ferencváros ificsapatában folytatta, s 1946. május 26-án, harmincezer néző előtt bemutatkozott a Fradi nagycsapatában – az ellenfél a Kispest volt, soraiban a nála két és fél évvel idősebb, akkor már válogatott Puskás Ferenccel. Bár már ekkor látszott a technikai bravúrok sorozatát bemutató Kocsison, hogy csiszolatlan gyémánt, kondíciója hagyott némi kívánnivalót maga után, így nem számított a fölnőttcsapatban stabil kezdőnek. Aztán összeszedte magát – ennek részeként az 1947 nyarán csupán ötvennégy kilogrammot nyomó fiatal tehetséget fölhizlalták –, így az FTC alapemberévé válhatott.
1948. május 6-án a még mindig csak tizenkilenc éves Kocsis bemutatkozott a válogatottban: a Románia elleni újpesti meccsen – a Népstadion 1953-as átadása előtt a válogatott Újpesten játszotta a legtöbb mérkőzését – Magyarország 9:0-ra győzött, az újonc Kocsis két gólt szerzett.
Az FTC-ből 1949-ben az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége (ÉDOSZ) focicsapata lett, majd egy évvel később a legnagyobb játékosokat a Kispestből Honvéddá avanzsáló hivatalos pártállami nagycsapathoz igazolták: a katonaköteles Kocsist megkérdezték, hogy a Honvédhoz igazol-e, vagy megy-e sorkatonaként a határra, és ő inkább a Honvédot választotta.
Kocsis abszolút alapembere lett az Aranycsapatnak: a magyar válogatott 1949. május 8-a és 1956. október 14-e közt lejátszott hatvankilenc válogatott mérkőzése közül mindössze négyen nem játszott. Összesen hatvannyolcszor volt válogatott, ezalatt hetvenöt gólt szerzett. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. A Kocka becenévre hallgató klasszis volt a VB gólkirálya tizenegy góllal. Az Aranycsapat legjobb képességű játékosainak egyike és az egyetemes futballtörténet egyik legnagyobb fejelő játékosa volt: páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Emellett gyönyörű ollózásai voltak, gyakran ollózva passzolt.
Az Aranycsapat két, mindmáig legemlékezetesebb meccsének, az angolok elleni 6:3-nak és a 3:2-re elveszített berni világbajnoki döntőnek van egy közös érdekessége: Kocsis egyiken sem szerzett gólt. A világbajnokságon a döntő kivételével Kocsis valamennyi mérkőzésen betalált, a 9:0-ra elvert Koreának hármat, a csoportmérkőzéseken 8:3-ra legyőzött, két héttel később világbajnoki címet nyerő Németországnak négyet, a négy évvel korábban második, négy év múlva első Brazíliának és – az elődöntő hosszabbításában – a címvédő Uruguaynak kettőt-kettőt. Puskást a németek elleni első meccsen faultolták, megsérült, le kellett cserélni. A karmester sem Brazília, sem Uruguay ellen nem játszott. Kocsis így – az Aranycsapat jobbszélsője, Budai II. László visszaemlékezése szerint – fölszabadult a csapatkapitány nyomása alól és a maximumot hozta ki magából; különösen a VB-döntőnek is beillő, Uruguay elleni elődöntőn alkotott maradandót.
Az Aranycsapat nyolcasának sikerült az, ami még Puskás Öcsinek sem: válogatott mérkőzésenként átlagosan több mint egy gólt, összesen hetvenötöt szerzett. Érdemes két statisztikát megnézni: a futballistákat a válogatott mérkőzéseken szerzett góljaik száma alapján rangsoroló listát és a válogatott mérkőzésenkénti gólátlagot. Ez utóbbiban nem árt meghatározni egy minimális válogatottsági számot, hiszen elképzelhető, hogy valaki élete első meccsén három gólt szerez, majd soha többet nem lesz válogatott, így mérkőzésenkénti gólátlaga 3,00 lenne. Puskás és Kocsis mindkettőben nagyot alakított:
Válogatott gólok: 1. Ali Dáji, Irán, 109 gól, 2. Puskás, 84 gól, 3. Pelé, Brazília 77 gól, 4. Kocsis 75 gól. Gólátlagok, minimum húsz válogatott mérkőzéssel: ..12. Kocsis 1,103 (75/68), ...21. Puskás 0,944 (84/89)
Ha megnézzük, hogy ki lőtte a legtöbb válogatott gólt azok közül, akiknek legalább egy gól a mérkőzésenkénti átlaga, akkor Kocsis áll az élen. Tizenegy góllal nem csupán az 1954-es világbajnokság gólkirálya volt, hanem az összes világbajnokság gólkirályának képzeletbeli versenyén a második helyet szerzi meg: csak az 1958-as gólkirály, a francia Just Fontaine előzi meg tizenhárom góllal.
Hatvannyolc válogatott mérkőzésén Kocsist mindössze egyszer állították ki: az utóbb megnyert helsinki olimpia selejtezőjében, Románia ellen. Általában rendkívül nyugodtan, higgadtan, szabályosan játszott, és ugyanez az életstílus jellemezte pályán kívül is.
Ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a fociszerető közvélemény döntő hányada Nyilasi- és Törőcsik-rajongókból állt, úgy az Aranycsapat idején voltak Puskás- és Kocsis-rajongók. „Puskásnak csak egy lába van, Kocsisnak azonban két lába és egy feje” – állították Kocsis hívei. „Ez igaz, de abban a lábban több van, mint Kocsis két lábában és egy fejében együtt” – replikáztak az Őrnagy rajongói.
1956. november 1-jén a Honvéd Bécsbe, majd onnét Párizson keresztül Bilbaóba utazott, ahol 22-én Bajnokcsapatok Európa Kupája-mérkőzést játszott az Athletic Bilbaóval. A mérkőzést a Bilbao nyerte 3:2-re. A bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat – miközben Spanyol-, Olasz-, Német- és Franciaországban több fölkészülési meccset is lejátszott – úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel. A zűrzavaros magyarországi állapotok miatt az Európai Labdarúgó Szövetség nem engedte, hogy Budapesten legyen a visszavágó, így azt Brüsszelben játszották le: a december 20-i mérkőzés 3:3-as döntetlennel zárult, így 6:5-ös összesítéssel a Bilbao jutott tovább. Kocsis mindkét meccsen egy-egy gólt lőtt.
Sikerek külföldön
Közben Puskásék telefonon engedélyt kértek a Magyar Labdarúgó Szövetségtől (MLSZ) egy dél-amerikai turnéra – a csapat legtöbb tagja korábban sosem járt Dél-Amerikában –, az engedélyt azonban nem kapták meg. Január elején néhány játékos hazatért, a többség – beleértve Kocsist és Puskást – viszont Rióba röpült. Egyes föltételezések szerint a Honvéd azért esett ki Brüsszelben, mert az akkor már lekötött és jól fizető dél-amerikai túrát veszélyeztette volna a BEK-ben történő továbbjutás.
Mivel az MLSZ nem engedélyezte a túrát, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egyre nagyobb nyomást gyakorolt a brazil tagszövetségre, hogy ne kössenek le újabb és újabb mérkőzéseket a schwarzban turnézó Honvédnak. A Grosics Gyulával, Lantos Mihállyal, Sándor Károllyal és Szusza Ferenccel kiegészített Honvéd a hét meccsből álló túrán három győzelmet, három vereséget és egy döntetlent játszott 1957 januárjában és februárjában, majd majdnem hazatért: a játékosok Bécsbe utaztak, ahol az MLSZ akkori elnöke és egyben a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Barcs Sándor próbálta őket lebeszélni arról, hogy kint maradjanak. A többséget sikerrel, de Czibor Zoltán, Grosics, Kocsis és Puskás kint maradt, igaz, 1957 nyarán Grosics is hazatért.
Az elmúlt ötven évben számos találgatás és visszaemlékezés látott napvilágot arról, hogy a négy – majd utóbb csak három – világklasszis miért az emigrációt választotta. Egyrészt Honvéd-játékosokként pro forma katonatisztek voltak, így attól tartottak – mint a hazatért Bozsik Józsefék példája utóbb mutatta, tévesen, de nyilván nem alaptalanul –, hogy nem egyszerűen eltiltják őket, hanem hadbíróság elé kerülnek. Emellett anyagi és politikai okok, a Magyarországról származó nyugtalanító hírek egyaránt szóltak az emigráció mellett. Czibor ráadásul fegyveresen részt vett a szabadságharcban, ő számíthatott a legkomolyabb retorzióra.
Kocsis kint maradt, úgy tűnt, hogy Olaszországban folytatja: 1957. március 15-én a Fiorentinához szerződött. Nem sokkal később azonban Olaszországban megtiltották a külföldi játékosok szerepeltetését, így a szerződést fölbontották, Kocsis pedig tízezer dollár – mai áron körülbelül százezer euró – kártérítéssel távozhatott. Helyzetét viszont nehezítette, hogy az MLSZ másfél évre eltiltotta a labdarúgástól. Egy rövid ideig egy svájci amatőrcsapatban, a Young Fellowsban szerepelt, majd 1958-ben négymillió pesetáért, akkori értéken körülbelül százezer dollárért – akárcsak nem sokkal korábban Czibort – három évre leszerződtette az FC Barcelona. Czibor negyedszázaddal későbbi visszaemlékezése szerint, ha üzleti értelemben profi focisták lettek volna, tudásuk alapján sokkal nagyobb összeg is állhatott volna a szerződésben.
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a Barcelona Európa legjobb négy-öt klubcsapata közé tartozott. Amellett, hogy 1959-ben és 1960-ban első lett a spanyol bajnokságban, 1958-ban és 1960-ban a Vásárvárosok Kupáját – későbbi nevén: UEFA-kupa – is megnyerte, a két bajnoki címet és az 1960-as Vásárvárosok Kupája-elsőséget már Kocsissal a soraiban. Ugyanekkor az egyes számú európai kupában, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is vitézkedett a Barcelona: a negyeddöntő visszavágóján úgy győzött 5:2-re az angol Wolverhampton Wanderers ellen, hogy Kocsis – aki akkor már nem Kocka, hanem Cabeza de Oro, azaz Aranyfej becenévre hallgatott – egymaga négy gólt szerzett. Pedig előző sérüléséből épp hogy felépült, a mérkőzés legelején vállát törte, a meccset beinjekciózva játszotta végig, a szünetben pedig a fájdalomtól elájult. Az elődöntőn a spanyolországi örökrangadót, azaz a Real Madrid-Barcelona meccset láthatta a közönség. Mindkét meccsen 3:1-re győzött a Real – soraiban az 1958-tól ott játszó Puskással. A két mérkőzésen – Madridban százhúsz-, Barcelonában nyolcvanezer ember előtt – Puskás összesen három, Kocsis egy gólt szerzett.
A következő idényben ismét mindkét csapat indulhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK): a Barcelona mint spanyol bajnok, a Real Madrid mint a BEK címvédője – tudniillik az 1960. május 18-i glasgow-i, 135 ezer (!) néző előtt lejátszott döntőben a Real 7:3-ra nyert az Eintracht Frankfurt ellen; Puskás négy (!) gólt lőtt.
Az 1960-61-es idényben már a nyolcaddöntőben összekerült egymással Spanyolország két világklasszis klubja. Madridban, 1960. szeptember 9-én 2:2-t játszottak egymással a felek, majd a két múlva esedékes barcelonai visszavágón 2:1-re győzött a katalán csapat. A BEK történetének első öt idényét zsinórban a Real Madrid nyerte meg. Először fordult elő, hogy egy másik csapat kiverte a Realt. E két meccsen sem Kocsis, sem Puskás nem szerzett gólt. Az elődöntőben a Barcelona a Hamburger SV-val került össze. Az első, barcelonai meccset a Barca 1:0-ra megnyerte, majd a hamburgi visszavágón a Barcelona szempontjából minden veszni látszott: 2:0-ra vezettek a németek, így 2:1-es összesítéssel továbbjutásra álltak. Kocsis utolsó percben szerzett góljának köszönhetően azonban másnap harmadik meccs következett, melyet a Barcelona 1:0-ra megnyert, így – története során először – bejutott a BEK döntőjébe. (Ma már nem lenne harmadik meccs: a két mérkőzés alapján a Barcelona jutna tovább, mert több gólt rúgott idegenben, mint a Hamburg.)
A Guttmann Béla által dirigált Benfica elleni döntőt 1961. május 31-én, ugyanabban a berni Wankdorf-stadionban rendezték, amelyben hét évvel korábban az Aranycsapat 3:2-re elvesztette a világbajnoki döntőt Németország ellen. „Soha életemben futballmérkőzésen olyan szorongást nem éreztem, mint amikor másodszor futottam ki ugyanarra a pályára” – nyilatkozta Kocsis 1976-ban, midőn 1956 után először Magyarországra látogatott.
Akárcsak a VB-döntő, a BEK-döntő is elúszott, ugyanúgy 3:2-re. Kocsis vezetést szerzett, majd zsinórban három Benfica-gól következett. A 75. percben Czibor állította be a 3:2-es végeredményt. A hátralévő negyedórát végigtámadta a Barcelona: Kocsis néhány centiméterrel a kapu mellé fejelt, a brazil Evaristo hatalmas helyzetet hagyott ki, Czibor lövését a Benfica kapusa, Alberto de Costa Pereira kitornázta.
Az utolsó évek
Ugyanebben az évben a harminckét éves „Aranyfejű” szerződése lejárt a Barcelonánál. Öt évre hosszabbított vele a klub, ötmillió pesetáért, azaz több mint százezer dollárért. Változatlanul nagy név volt, de már enyhén leszálló ágban: egyre kevesebbet játszott, a pályán is kevesebbet mozgott. Búcsúmeccsére csak a szerződés lejárta után két évvel, 1968 októberében a Hamburg ellen került sor. A Barcelona játékosaként hetvenöt spanyol bajnoki találkozón negyven gólt szerzett.
Ezt követően Kocsis a Barca ificsapatánál és a Hércules Alicantében edzősködött, de maradandót edzőként nem alkotott. 1974 elején ráesett a lábára a borotvaszekrény. Kékült, lilult, feketedett: kiderült, hogy az erős dohányos Kocsisnak trombózisa van. Orvostól orvosig, kórházból kórházba járt, de nem tudtak rajta segíteni, amputálni kellett a lábát. Az akkor még csak negyvenöt éves, bő tíz évvel korábban még világklasszis futballistát ez lelkileg teljesen a padlóra küldte. Az ekkori orvosi vizsgálatok kezdődő gyomorrákot is kimutattak. Megműtötték, látszólag meggyógyult, de pár év múlva kiújult a betegsége. 1979 tavaszán, súlyos betegen másodszor és utoljára Magyarországra látogatott.
A halálfélelemmel küszködő, lelkileg teljesen összetört Kocsis 1979. július 22-én kiugrott a kórház ablakán és szörnyethalt, özvegyét és három gyerekét hagyva maga után. Zakariás József 1971-es és Bozsik József 1978-as elhunyta után ő volt az Aranycsapat klasszikus fölállásának harmadik halottja. A Monjuich-i temetőben kísérték végső útjára.
forrás:hvg.hu (Szegő Péter)
-
Lionel85
- Llegenda del Barça
- Hozzászólások: 7126
- Csatlakozott: 2007.08.11. 10:38:38
- Tartózkodási hely: Budapest, Pestszenterzsébet
Szerintem is túl lett hangsúlyozva az izomzata és ez kicsit a szépségre ment rá. A lényeg viszont az, hogy minden magyar és különösképpen minden magyar Barcelona szurkoló szívét megdobogtatja egy ilyen nagy volumenű dolog, mint ez a szoboravatás. Ő képviselte Magyarországot egykoron a pályán és immáron ő áll ott a Camp Nou mellett és ez nagyon nagy dolog!
-
danko94
- Entrenador del Barça
- Hozzászólások: 2312
- Csatlakozott: 2006.11.03. 19:41:06
- Tartózkodási hely: Pécs
A lábai olyan érdekesek, de sztem nm az a lényeg, hogy milyen, hanem az, hogy van. Én személyszerint örülnék, ha a feujítot arénának Estadio Ladislao Kubala lenne a neve.Bányász írta:Alapjáraton az a bajom vele,h nagyon ki van hangsúlyozva az izomzata vagy mi.jelwaz mondta jól,olyan "dragonballos".Kevesen mondanák meg úgy elsőre,h na hát ez Kubala...
-
Bányász
- Rendfenntartó - moderátor
- Hozzászólások: 3345
- Csatlakozott: 2007.12.07. 21:34:15
- Tartózkodási hely: Neverland
Hát én is azok közé tartozom akik azt mondják nem szép ez a szobor... 
Alapjáraton az a bajom vele,h nagyon ki van hangsúlyozva az izomzata vagy mi. jelwaz mondta jól,olyan "dragonballos".Kevesen mondanák meg úgy elsőre,h na hát ez Kubala...
De hát ez van.Egy nagyszerű gesztus kicsit talán kevésbé nagyszerű kivitelezéssel.
A stadiont illetően is jelwaz álláspontjával értek egyet.F.C Barcelona -> Nou Camp. Azt remélem ha egyszer ne adj Isten elköltözik a csapat akkor az új stadionnak is az lesz a neve.
Egyébként csak én nem tudom hova tenni azt a mondatot,h "Kubala volt a mi Messink?"
Kubala a Kubalánk volt...!
Alapjáraton az a bajom vele,h nagyon ki van hangsúlyozva az izomzata vagy mi.
jelwaz mondta jól,olyan "dragonballos".Kevesen mondanák meg úgy elsőre,h na hát ez Kubala...De hát ez van.Egy nagyszerű gesztus kicsit talán kevésbé nagyszerű kivitelezéssel.
A stadiont illetően is jelwaz álláspontjával értek egyet.F.C Barcelona -> Nou Camp.
Azt remélem ha egyszer ne adj Isten elköltözik a csapat akkor az új stadionnak is az lesz a neve. Egyébként csak én nem tudom hova tenni azt a mondatot,h "Kubala volt a mi Messink?"
Kubala a Kubalánk volt...!
"Akinek rózsaszín a világ az hazug,aki mindent imád nem látta még úgy a tengert ha zúg..."
"A szívem a Barçában van, és egy nap ismét magamra öltöm majd ezt a mezt." Yaya Toure
Bár én nem láttam soha, ugy hallottam, h ő valóban nagyobb darab, nagyon erős játékos volt.Hát nem tudom... Nekem nem igazán tetszik a szobor. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni valami kecsesebbet, légiesebbet, nem ilyen "dragonball-os" ábrázolást
-
danikaa10
- Entrenador del Barça
- Hozzászólások: 1370
- Csatlakozott: 2009.05.24. 19:20:25
- Tartózkodási hely: Győr
Nagyon megérdemelte. Remélem egyszer saját szememmel is láthatom ezt a szobrot. Egy kicsit minden magyar büszke lehet magára.
Valdes; Alves - Puyol - Piqué - Abidal; Iniesta - Torué - Xavi; Messi - Ibrahimovic - Henry.
-
jelwaz
- Entrenador del Barça
- Hozzászólások: 1145
- Csatlakozott: 2005.07.10. 18:38:11
- Tartózkodási hely: A barikádokon...
Hát nem tudom... Nekem nem igazán tetszik a szobor. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni valami kecsesebbet, légiesebbet, nem ilyen "dragonball-os" ábrázolást. A talapzat szerintem túl ormótlan (nem a mérete, inkább a formája miatt), és ráírhatták volna, hogy 'Kubala László', mert ez az igazi neve. Persze nagyon szép gesztus, és biztos vagyok benne, hogy mindent a legjobb szándékkal terveztek(,de hát a szándék sajna nem mindig elég).
Apropó: nem támogatom a stadion átnevezését. Az az a stadion, ahol 52 éve ragyog a Barca csillaga, hol fényesebben, hol kevésbé, de mindig Nou Campnak hívták, és az is marad a Nou Camp. Egy új stadiont el lehetne nevezni máshogy, de ha van egy stadionunk, akkor azt 52 év után miért hívnák máshogy? Más részről azt sem értem, hogy miért kéne valakiről elnevezni. Volt már személyről elnevezett stadionunk? Maradjon csak Nou Camp, vigyük tovább a hagyományt. Nem hiszem, hogy felülbírálhatjuk az ősök által kijelölt utat (engem pont ezért az Unicef felirat is idegesít).
Na azért túlzásokba sem kellene esni... Puskás a legnagyobb magyar? Pff... Hogy lenne már egy focista a legnagyobb magyar? És nyilvánvaló, hogy Barcelonában jobban ismerik, és szeretik Kubalát, mint itt. Ez teljesen logikus, de ilyen propagandisztikus baromsággal kell jönni... Barcelonában tudjuk mit jelent a klub. Nem csak sport. Kubala, a legnagyobb között volt a legnagyobb, és hősök közt a hős. De Barcelonában. Magyarországon nem is mindenki szereti a focit, ezek közül még kevesebben a Barcát. Hova emeljenek szobrot Kubalának? Azzal egyetértek, hogy a Puskás stadion elé illene egy Puskás szobor. De Kubala csak a mi hősünk! Ott alkotott nagyot. Max. öregbítette Magyarország hírnevét, de hol van ma egy Oláh György szobor a BME-n kívül? Vagy Bárány Róbert? Vagy Szentgyörgyi Albert? Hidd el nem tragédia ez, sok ember nincs kellően tisztelve, s ez "csak" sport. Ez nem szégyen. Egy Kubala szobor sehol sincs jobb helyen, mint a Camp Nou előtt.Titinho írta:...
Apropó: nem támogatom a stadion átnevezését. Az az a stadion, ahol 52 éve ragyog a Barca csillaga, hol fényesebben, hol kevésbé, de mindig Nou Campnak hívták, és az is marad a Nou Camp. Egy új stadiont el lehetne nevezni máshogy, de ha van egy stadionunk, akkor azt 52 év után miért hívnák máshogy? Más részről azt sem értem, hogy miért kéne valakiről elnevezni. Volt már személyről elnevezett stadionunk? Maradjon csak Nou Camp, vigyük tovább a hagyományt. Nem hiszem, hogy felülbírálhatjuk az ősök által kijelölt utat (engem pont ezért az Unicef felirat is idegesít).
-
madmushroom
- Capitá del Barça
- Hozzászólások: 938
- Csatlakozott: 2009.01.19. 21:33:13
- Tartózkodási hely: Faulensee, Switzerland
Szép szobot, megérdemelte
Twitter: https://twitter.com/KJuraszik" target="_blank
Blog: http://laguardia.blog.hu" target="_blank
Facebook: https://www.facebook.com/laguardiablog/" target="_blank
Blog: http://laguardia.blog.hu" target="_blank
Facebook: https://www.facebook.com/laguardiablog/" target="_blank
-
Titinho
- Director del Fútbol
- Hozzászólások: 2927
- Csatlakozott: 2006.11.17. 11:29:46
- Tartózkodási hely: Nyíregyháza, lélekben Camp Nou
Tudod mit? Egyetértek veled.Mikaos írta:Nagyon örülök ilyenkor, hogy más országban gondolnak egy-egy fantasztikus magyarra.
Tudod mit? Jobban örülök, mintha itt tennék: kint legalább tudják, ki volt ő... Nem akarnám átélni azt a szégyent, amikor honfitársaim elmennek a szobor mellett, és afféle intellektuális stílusban megkérdeznék egymástól (miután elolvasták a nevét), hogy: "ki ez vaze?"
Jó helyen van az a szobor ott kinn, na!
Tényleg sokkal nagyobb tisztelet övezi odakint, mint itthon és abban is igzad van, hogy ha itt elmennek mellette, azt se tudják, hogy ki volt, odakint meg ha elmennek mellette minimum vetnek egy keresztet.
Vagy például tényleg Puskás halálakor (tudom, hogy nem tartozik a régmúlt Barca csillagai közé, de csak egy mondat), amikor eljött a teljes Real Madrid vezérkar, Madridban EZREK virrasztottak érte, és 80.000 ember mondott érte imát az egyik bajnoki előtt amikor elhunyt. Itthon mi volt? 2000-en kimentek a Puskás-stadionba és hellószia, meg leadtak a TV-ben 2-3 dokumentumfilmet. Fehér Miki halálának minden egyes évfordulóján gyásznapot tartanak Lisszabonban, a Benfica soron következő bajnokiján pedig idén például egy 20 méteres Benfica mezt terítettek ki a nézőtérre Fehér névvel és 29-es számmal. (Most olvastam egyébként, hogy már átadták Győrben is Fehér Miki mellszobrot, úgyhogy ezt visszavonom). Itthon mit kap? Na ugye.
De azt már meg sem említem, hogy amikor Kubala elhunyt 2002-ben, egész Barcelona, Katalónia és Spanyolország gyászolta, itthon meg ment 1 hétig a hír, hogy meghalt Kubala és jóccakát. Csak elmondanám, hogy Barcelonában Kubala akkora temetést kapott, hogy a Spanyol Király (már nem tudom a nevét) nem kapott akkora temetést.
Ez a különbség...Tudjátok ilyenkor azért egy kicsit szégyellem is, hogy magyar vagyok...
De komolyan.AZ AVATÁSHOZ MÉG:
Ugye Dunai Antal MLSZ alelnök is részt vett az avatáson és beszédet is mondott, valamint ifj. Kubala László is beszédet mondott, de azt nem találtam meg sajnos, pedig erre lettem volna még kíváncsi:
„Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettem Laci, vagy ahogy a katalánok mondják, Laszi szobrának átadásán. Megköszöntem a meghívást és elmondtam Kubaláról azt, amit egyébként mindenki tud róla, aki ismerte: nagyszerű játékos és remek ember volt. Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem, és azt gondolom, ahogyan a Barcelona, úgy Kubala is kiemelkedik a világ labdarúgásából.”
Forrás: mlsz.hu
Na csak ennyit akartam hozzafűzni a témához. (bár ne kéne ilyeneket felemlegetni, de sajnos kell
) Befejezem, mert már nagyon felhúztam magam.Sziasztok.
Més que un club 
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
Ez azért van, mert Mo.-n tradicionálisan mindig a rossz dolgokról szeretünk szobrot emelni, vagy valamilyen emlékművet. Azt hiszem, nálunk van egy limit, hogy csak abból az apropóból állítunk emlékművet, hogy minimum 10000 ember megszenvedte azt a dolgot. (Viccet félretéve, tényleg nem jut eszembe hirtelen olyan emlékmű, ami valami jóról szólna.)Titinho írta: Puskás kapott 2 méteres egész alakos szobrot?
Nagyon örülök ilyenkor, hogy más országban gondolnak egy-egy fantasztikus magyarra.
Tudod mit? Jobban örülök, mintha itt tennék: kint legalább tudják, ki volt ő... Nem akarnám átélni azt a szégyent, amikor honfitársaim elmennek a szobor mellett, és afféle intellektuális stílusban megkérdeznék egymástól (miután elolvasták a nevét), hogy: "ki ez vaze?"
Jó helyen van az a szobor ott kinn, na!
-
Titinho
- Director del Fútbol
- Hozzászólások: 2927
- Csatlakozott: 2006.11.17. 11:29:46
- Tartózkodási hely: Nyíregyháza, lélekben Camp Nou
Puskás kapott 2 méteres egész alakos szobrot?merx írta:valaki tudna egy képet A (már felavatott) szoborról?
azt hiszem itthon vagyunk rá a legbüszkébbek, mégsem mi emeltünk neki szobrot.(ezt csak úgy halkan jegyeztem volna meg)
Nem...pedig a legnagyobb magyar! A Puskás-stadion elé mi nem tudunk szobrot emelni? Barcelonában meg tudták csinálni Kubaláról...itthon? Minek ugye? Győrben van mellszobor Fehér Mikiről? Mert a Benfica stadionjának a bejáratánál van. De ezt én is csak úgy halkan jegyzem meg... 2002-ben Kubala halálakor előkerült olyan ötlet, hogy már akkor elnevezik a Camp Nout Kubaláról, de végül nem lett belőle semmi. Most (állítólag) újra felmerültek olyan hírek, hogy a 2011(12)-re elkészülő új Camp Nout már Kubaláról fogják elnevezni, mivel részben neki köszönhető, hogy megépült a stadion. Valami hasonló lesz szerintem: Estadio Ladislau Kubala.Ilúvatar írta:Szerintem ütősebben hangzana a Kubala Stadion név
Képeket mindjárt hozok.
Més que un club
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
-
Forcabarca8
- Capitá del Barça
- Hozzászólások: 747
- Csatlakozott: 2005.02.01. 11:47:15
-
Deus
- Boixos Nois
- Hozzászólások: 10028
- Csatlakozott: 2006.07.16. 22:58:29
- Tartózkodási hely: Valhalla
Én is erre szavazok! Új stadion név már megkopott, szerintem. Szerintem ütősebben hangzana a Kubala Stadion névTitinho írta:Megérdemled Laci! Én az Új Camp Nout is rólad nevezném el!
Camp Kubala Csakhogy már furcsa lenne megszokni az új nevet.
valaki tudna egy képet A (már felavatott) szoborról?
azt hiszem itthon vagyunk rá a legbüszkébbek, mégsem mi emeltünk neki szobrot. (ezt csak úgy halkan jegyeztem volna meg)
azt hiszem itthon vagyunk rá a legbüszkébbek, mégsem mi emeltünk neki szobrot.
(ezt csak úgy halkan jegyeztem volna meg)
-
Titinho
- Director del Fútbol
- Hozzászólások: 2927
- Csatlakozott: 2006.11.17. 11:29:46
- Tartózkodási hely: Nyíregyháza, lélekben Camp Nou
Az NSO ezúttal lehozott egy jó cikket, mégpedig Kubala Lászlóról és az Ő szoboravatásáról. 2 oldalas a cikk, bemutatják "Lászi" pályafutását és egy rövid interjút is közölnek a Barcelona Veteránjainak Szövetségének elnökével Ramón Alfonsedaval, valamint magával a szobor készítőjével Montserrat Garcíaval.
Itt a cikk: Katt ide: „Lászi” az örökkévalóság része
Most kitett magáért az NSO...
A holnapi ünnepségen Dunai Antal is beszédet fog mondani.
Megérdemled Laci! Én az Új Camp Nout is rólad nevezném el!
Itt a cikk: Katt ide: „Lászi” az örökkévalóság része
Most kitett magáért az NSO...
A holnapi ünnepségen Dunai Antal is beszédet fog mondani.
Megérdemled Laci! Én az Új Camp Nout is rólad nevezném el!
Més que un club
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
"Az akarás egyenlő a tudással, s aki akar, az tud is!"- Johan Cruyff
Sajnos változnak
Pár éve még Európa a lábaik előtt hevert. Most meg már ellenfelek.
Ilyen az élet, a jó dolgok is és a rosszak is egyszer véget érnek
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.
Regmult...De azert megesik az ilyensmi. Mindkettjuknek sok sikert kivanok!!
"And my heart will leave you never."
-
catalunya1
- Barça B
- Hozzászólások: 82
- Csatlakozott: 2008.07.08. 20:21:21
- Tartózkodási hely: Dunaújváros
Tegnap a Barca TV-ben láttam az 1986-os BEK elődöntő Barcelona-Göteborg meccsét.
Azt idáig is tudtam h Schuster és Alexanco nagyon jó játékosok voltak, de Julio Alberto-ról nem tudtam, nagyon megfogott a balhátvéd poszton mutatott teljesítménye!
Azt idáig is tudtam h Schuster és Alexanco nagyon jó játékosok voltak, de Julio Alberto-ról nem tudtam, nagyon megfogott a balhátvéd poszton mutatott teljesítménye!
Carles Commala ortopéd orvos volt? A google fordító ezt írja:
"ortopéd szakma, és a focista FC Barcelona közötti években 1903 és 1912. Amikor visszavonult a sport volt az intézmény vezetője az év 1909, és 1911."
Eredeti: FC Barcelona entre los años 1903 y 1912. Cuando se retiró de la práctica deportiva fue directivo de la entidad entre los años 1909 y 1911.
"ortopéd szakma, és a focista FC Barcelona közötti években 1903 és 1912. Amikor visszavonult a sport volt az intézmény vezetője az év 1909, és 1911."
Eredeti: FC Barcelona entre los años 1903 y 1912. Cuando se retiró de la práctica deportiva fue directivo de la entidad entre los años 1909 y 1911.
"And my heart will leave you never."
-
torrestoni
- Entrenador del Barça
- Hozzászólások: 1691
- Csatlakozott: 2007.12.14. 01:52:23
- Tartózkodási hely: somewhere over the rainbow
- Kapcsolat:
Nincs semmi gond, sőt, örülök, hogy valaki megemlítette!Perrero írta:...akkor még nem Nunez volt az elnök -bocsánat, de ez szúrta a szemem...
Neked is, és nekem is igazam van, mivel valóban Núñez volt az elnök, de nem is mondtam, hogy nem így volt, s az igazság legjobb tudomásom szerint az, hogy Gaspart erőltette Robson Mester "leigazolását", ugyanis ő volt a klub alelnöke. (Persze mindenkinek az elnöksége jut eszébe, azonban akkor is, de főként alelnöksége alatt voltak jó döntései, ötletei.)
Amennyiben tévedtem, elnézést!
"As I walk through the valley of the shadow of death, I have no fear because I am the meanest motherfucker in the whole valley" - Gen. George S. Patton
