2025.09.19. 21:49:10
Alapvetően teljesen értelmetlen, hogy nincs elkülönítve a klubszezon és a válogatottszezon. A kettőt el kellene különíteni. Válogatottszünetek nélkül, hamarabb lezárni a klubszezont, a felszabaduló időt pedig megkapnák a válogatottak a klubszezon után, amelyben egyhuzamban dolgozhatnának, ahelyett, hogy szezon közben néhány napra verődnének össze septiben. A nem válogatott játékosoknak meg hosszabb lenne a holtszezon, több regenerálódási lehetőséggel.
Ugyanakkor semmilyen tekintetben nem lehet a válogatottat hibáztatni. Ők a saját meccsüket akarják megnyerni, nem érdekli őket a Barcelona vagy a Real Madrid. A játékos pedig lemondhatja a válogatott mérkőzést. Ha elfogadja, onnantól kezdve nincs miről beszélni. Nem állja meg a helyét az az elv, hogy a válogatott a klub érdekeit tartsa szem előtt. OK, nekünk az lenne az érdekünk, de nekik nem, és ebben az esetben az ő fejükkel kell gondolkodnunk. A szövetségi kapitánynak nem kötelező a klubokra gondolva lecserélni a húzóembereket egy megnyert meccsen sem, a szövetség sem ezt várja tőle, és különben is, ha 6-0 az állás, a szövetségi kapitány szeretne 7-0-ra vagy 8-0-ra nyerni. Ez ilyen. Ő a saját érdekeinek megfelelően dönt, nem a klubokkal foglalkozik.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a FIFA szemében a klubfoci nem áll a válogatottfoci felett. Semmilyen tekintetben. A vb fénye jócskán megkopott, korábban sokkal nagyobb rangja volt, hiszen amíg nem volt internet és nem volt ezerféle TV-csatorna, az emberek világszerte a vb-n láthatták a nagy játékosokat. Az európai ember Pelét csak a vb-n láthatta szinte, meg úgy általában a dél-amerikaiakat. Mára ez megváltozott, a vb nem tölti már be azt a szerepet, mint régen. De a FIFA szemében még mindig a vb a legfőbb brand. Nincs alapja annak, hogy egy klub fölé helyezze magát ennek, mert nincs fölötte.
A ferraris példa pedig úgy helyes ebben az esetben, hogy a Ferrari (jelen esetben a spanyol válogatott, még a piros szín is stimmel a párhuzamban) felajánlja a sportolónak, hogy vezethet nála, beülhet a Ferrariba. A sportoló örömmel fogadja el a felkérést, és beül a Ferrariba. Majd a sportág adottságaiból kifolyólag összetöri magát, mert nekimennek. Ennyi. Beült a Ferrariba, a szerződést elfogadta, mert Ferrarit vezetni jó, a spanyol válogatottban játszani jó. Erről szól a történet. A Ferrari egy lehetőség a számára, amit nem kötelező elfogadni.
Azt meg felejtsük el, hogy a játékosnak bárki is a "gazdája". A játékos nem tulajdona a klubnak, a játékos nem egy rabszolga, aki felett rendelkeznek, nem egy jobbágy, akit röghöz kötnek, és nem egy tárgy vagy egy állat, amelynek "gazdája" van. A válogatott-tal ugyanúgy szerződésben áll, mint a klubbal. Ha a játékos mással is leszerződik, azt mi nem kifogásolhatjuk. Ez az ő döntése, ami nem kötelező az ő számára sem, de ha elfogadja, nem kifogásolhatjuk.
